!

Daphne Bridgerton személy

Julia Quinn: A herceg és én
Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett
Julia Quinn: Mr. Bridgerton csábítása
Julia Quinn: Csókja megmondja
Julia Quinn: Esküvő lesz
Julia Quinn: És boldogan éltek
!

Daphne and Simon


Idézetek

>!
Rika

Miután már majdnem két szezont töltött Londonban, a férj szó puszta említésére is lüktető fejfájása támadt.

Első fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Daphne Bridgerton
>!
Catronia

– Tudjátok, mindig is gyanítottam, hogy a férfiak idióták – jelentette ki Daphne. – De erről bizonyosságot egészen máig nem sikerült szereznem.

7. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Daphne Bridgerton
>!
Vivien_

– Nem tudod… – mondta Anthony halk, de a dühtől szinte remegő hangon –, te nem tudod, hogy miket csinált.
– Biztos vagyok benne, hogy nem többet, mint amit te – jegyezte meg Violet fortélyosan.
– Pontosan erről van szó! – bődült Anthony – Szentséges ég! Pontosan tudom, mi jár most a fejében, és annak semmi köze se költészethez, se rózsákhoz!
Simon éppen arra gondolt, hogy rózsasziromágyra fekteti Daphnét.
– Hát, a rózsákhoz talán mégiscsak köze van – mormogta.

>!
dzsiudzsicu

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A lány vidáman nézte, és volt a szemében még valami, amitől Simonnak is jó kedve lett.
–De mit méltóztatik keresni?–tudakolta Hyacinth.
– Pocsolyákat.
–Pocsolyákat?–A kislány arcán lassan végtelen öröm áradt szét,ahogy megértette, mire
megy ki a játék.
–Pocsolyákat?
–Valóban. Pocsolyákat. Szeretném tudni, tönkre kell-e tennem a kabátomat, Miss Hyacinth, hogy az ön cipellője épségben maradjon.
–De hiszen ön nem is visel kabátot!
– Szentséges ég!–felelte Simon olyan hangon, hogy a pléden ülő Daphne nevetésben tört ki.
–Ugye nem úgy érti, hogy kénytelen leszek levetni az ingemet?
–Nem!–visított Hyacinth.
–Semmit nem kell levetnie. Nincsenek is pocsolyák!
–Hála az égnek! –sóhajtott Simon, a hatás kedvéért a szívéhez kapva. Sokkal jobban élvezte a társalgást, mint valaha képzelte volna. –Tudja, önök Bridgerton hölgyek nagyon nagy igényeket támasztanak az emberrel szemben.
Hyacinth gyanakvással, vegyes vidámsággal szemlélte. Végül a gyanakvás győzött. Kis kezét csípőre tette, szeme összeszűkült.
–Ön tréfálkozik velem?
A férfi mosolygott rá.
–Ön szerint?
–Szerintem igen.
–Azt hiszem, szerencsém van, hogy nincsenek a környéken pocsolyák.
–Ha úgy határoz, hogy feleségül veszi a nővéremet…
Daphne majdnem félrenyelt egy darab kétszersültet.
–…fogadja jóváhagyásomat.
Simon alig kapott levegőt.
–De ha mégsem–folytatta Hyacinth pajkosan mosolyogva –, nagyon lekötelezne, ha megvárná, míg elég nagy leszek.

126. oldal

>!
Szédültnapraforgó

– Ha úgy határoz, hogy feleségül veszi a nővéremet…
Daphne majdnem félrenyelt egy darab kétszersültet.
– …fogadja jóváhagyásomat.
Simon alig kapott levegőt.
– De ha mégsem – folytatta Hyacinth pajkosan mosolyogva –, nagyon lekötelezne, ha megvárná, míg elég nagy leszek.

127. oldal, 8. fejezet

>!
krisztina0419

Anya, tudom, mire gondolsz – sietett nyugtatni Daphne. – Tudom, mire gondolsz és biztosíthatíak, nem kell aggódnod azért, hogy Gregora megint krumplipürével keni össze Francesca haját. Biztos vagyok benne, hogy kinőtt az ilyen gyerekes viselkedésből.
– De hiszen a múlt héten tette!
Akkor – mondta Daphne sietve, pillanatnyi szünetet sem hagyva –, akkor biztos vagyok benne, hogy levonta a tanulságot.
Violet felettébb kétkedő pillantással nézett lányára.
– Hát, jó, legyen – tette hozzá Daphne, lényegesen kevésbé gyakorlatias hangon. – Egyszerűen halállal fenyegetem meg, ha bármivel felbosszant.
– A halál nem elég elrettentő neki – tűnődött Violet. – De az talán hat, ha azzal fenyegetem, hogy eladom a lovát.

Hirdetés
>!
Ninácska P

– Hamar megtapasztalod, Daphne, hogy a férfiaknak leküzdhetetlen ingerük másokat hibáztatni, ha bolondot csináltak magukból.

163. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daphne Bridgerton
>!
Tufuka

– Egészen biztosra kell mennünk, hogy Anthony elveszti a labdáját a vízben – mondta Daphne. – Sosem bocsátom meg neki, amit a múltkor tett. Azt hittem, Benedict és Colin meghal a nevetéstől. És Anthony volt a legrosszabb mindannyiunk között. Csak állt ott és vigyorgott. Vigyorgott! – Zavartan, méltatlankodva nézett Kate-re. – Senki sem tud olyan gúnyosan vigyorogni, mint a bátyám.
– Én már csak tudom – dünnyögte Kate, mintegy magának.

Kapcsolódó szócikkek: Daphne Bridgerton · Kate Sheffield
>!
Tufuka

– Négy fivérem – szólt Daphne, leszúrva a kaput –, elég jó oktatást jelent.
– Biztosan sok mindent tanult tőlük – mondta Kate, meglehetős érdeklődéssel. – Tud monoklit csapni egy férfinak? Földre küldeni egyetlen ütéssel?
Daphne igen szélesen, kajánul mosolygott.
– Kérdezze meg a férjemet.
– Mit kell kérdeznie tőlem? – szólt oda neki a herceg, miközben Colinnal a fa másik oldalán szúrtak le kaput.
– Semmit, semmit – felelte a hercegné ártatlanul. – Azt is megtanultam – súgta Kate-nek – mikor a legjobb, ha az ember nem szól semmit. A férfiakkal sokkal könnyebb bánni, ha megértünk néhány alapvető dolgot a természetükről.
– Mik ezek? – érdeklődött Kate.
Daphne közelebb hajolt, tenyeréből tölcsért formálva súgta: – Nem olyan okosak, mint mi, nincs olyan ösztönös megérzésük, mint nekem, és a felét sem kell tudniuk, hogy mit csinálunk. – Körülnézett – Ugye nem hallotta?
Simon kilépett a fa mögül.
– Minden szót hallottam.
Kate küszködött, hogy el ne nevesse magát. Daphne talpra ugrott.
– Pedig igaz – szólt Daphne pajkosan.
Simon karba fonta a kezét.
– Hagyom, gondold csak így. – Azzal Kate-hez fordult – Az évek folyamán megtanultam egy-két dolgot a nőkről.
– Valóban? – kérdezte Kate nagy érdeklődéssel.
A herceg közelebb hajolt, mintha súlyos államtitkot közölne.
– Sokkal könnyebb bánni velük, ha hagyjuk, hadd higgyék, hogy okosabbak nálunk és jobban megéreznek dolgokat, mint mi, férfiak. És – tette hozzá sokatmondó pillantást vetve feleségére – sokkal békésebb az életünk, ha csak ötven százalékát tudjuk annak, amit tesznek.

>!
Tufuka

– Neked is küldött üzenetet? – kérdezte Eloise.
Daphne bólintott.
– Igen. Azt, hogy figyeljek Penelope-ra.
– Rosszabb is lehetne – mondta Hyacinth. – Nekünk azt írta, hogy szorosan maradjunk mellette. Mint a csiriz. – Közelebb hajolt. – A szorosan szót aláhúzta.
– És még azt hittem, hogy ezzel nem leszek különösebben a terhetekre – jegyezte meg kissé csípősen Penelope.
– Természetesen nem vagy a terhünkre – szólt Hyacinth fesztelenül. – De van valami külön élvezet a tapadni szóban. Tapad, mint a csiriz. Csirííííííííz.
– Vagy én bolondultam, meg, vagy ő… – tűnődött Eloise.