Dante Matterazzi személy
Idézetek
– Szóval mit csináltok itt hátul kettesben? – tért vissza a kérdéséhez Vee.
– Dante éppen új kocsit választott – léptem oldalra, hogy Vee akadálytalanul megcsodálhassa a Porschét. – Nem állta meg, hogy el ne dicsekedjen vele. Azért ne nézd meg túl közelről, az alvázszámot átütötték. Szegény Dante kénytelen volt lopni, hiszen minden pénze elment a melle gyantáztatására. És nézd már, hogy csillog!
– Vicces vagy – morogta Dante. Azt vártam, hogy zavarában most legalább egy gombját begombolja, de semmi.
26. oldal
– Mondhatnám, amit hallani szeretnél, ahelyett, amit hallanod kell, de akkor tényleg a barátod volnék?
46. oldal
– Máris elfáradtál? – kérdezte Dante, aki otthagyta Vee-t a tánctéren, hogy mellém ülhessen egy bárszékre.
– Van valami elképzelésed, hogy meddig fogja még bírni? – tudakoltam elnyűtten.
– Úgy látom, most kapott friss erőre.
– Ha legközelebb legjobb barátnőt keresnék, figyelmeztess, hogy az elemes nyuszikat zárjam ki. Csak pörög és pörög…
28. oldal, 1. fejezet
Felmásztam a sziklára, és mellézuttyantam.
– Vizet – nyögtem lihegve. Dante félkönyékre támaszkodott, és lemosolygott rám.
– Szó sem lehet róla – felelte. – Szárazra akarlak facsarni. A víz könnyeket termel, márpedig én ki nem állhatom a könnyeket. Te viszont sírni szeretnél majd, ha meglátod, mit tartogatok neked. De szerencsémre nem fogsz tudni pityeregni.
A hónom alá nyúlt, és talpra rántott. A hajnal fénye még csak ekkor derengett fel az ég alján, jeges rózsaszínre festve a horizontot.[…]
– Válassz egyet – szólalt meg Dante.
– Mit válasszak?
– Egy fát. Miután kifordítottad a földből, hazamehetsz.
[…]
– Dante…
– Erősítő edzés, egy-nulla-egyes lecke. – Bátorítóan hátba veregetett, aztán kényelmesen visszatelepedett a sziklára. – Ez jobb lesz, mintha a Today show-t nézném.
– Utállak.
– Nem, most még nem – nevetett. – Majd egy óra múlva.
91. oldal
„Him?” I cut in. „Oh. Uh. Well, he’s just some random guy—”
Dante stepped forward, hand extended. „Dante Matterazzi. I’m a new friend of Nora’s. We met
earlier today when our mutual acquaintance, Scott Parnell, introduced us.”
Just like that, Vee’s face lit up. „You know Scott?”
„Good friend of mine, actually.”
„Any friend of Scott’s is a friend of mine.”
Inwardly, I gouged my eyes out.
I stuck my hand in the air, intending to call out to Scott and flag his attention, when the Barracuda’s passenger door opened and Dante emerged.
„Check it out,” Vee said. „It’s Dante. Do the math. Two of them, and two of us. I knew I’d like running.”
„I’m feeling the sudden urge to keep running,” I muttered.