Danika Ford személy
Idézetek
– Hallak titeket, ti beteg seggfejek – kiabált egy női hang az ajtó mögül. – Ha megöltök minket, az istenre esküszöm, hogy megölöm mindegyikőtöket.
Átmenetileg újra elhallgattak odabent. Reyes ajka száraz vigyorba kunkorodott.
– Lehetetlen tett, de szinte szeretném látni, ahogy megpróbálja.
Női öklök ütötték az ajtókeretet.
– Engedjetek el! Engedjetek el minket, halljátok?
– Hallunk, asszony – mondta Reyes. – És biztos vagyok benne, hogy a halottak is meghallottak.
– Nem akarlak – nyögte ki a lány.
– Hazudsz. – Reyes tudta: ha ezt most nem próbálja meg, élete végéig bánni fogja az elszalasztott lehetőséget.
Még két lépés, és a matrac szélénél állt. Danika nem húzódott távolabb tőle. Térdét felhúzta az állához, és átkarolta a lábát. Apró, fehér fogai újra az alsó ajkába mélyedtek.
– Ahogy az előbb is mondtam, elmehettél volna a házból, kisétálhattál volna a szobából, de nem tetted.
– Egy pillanatra elveszítettem a józan ítélőképességemet – felelte Danika, és tekintetével végigpásztázta a harcos arcát.
– Elég sok pillanatra veszítetted el – mondta Reyes, aki nem tudta, miért fürkészi a lány olyan áthatóan. – Órákig aludtam.
– És akkor mi van? Ez akkor sem jelenti azt, hogy meg akarlak csókolni. Ez akkor sem jelenti azt, hogy szeretném, ha hozzám érnél. Hogy egymáshoz érjen a bőrünk.
Hetedik mennyország.
200. oldal, 10. fejezet
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Ki van itt veled? – kérdezte Danikától.
– Ne hagyd abba – kérlelte a lány.
– Ki van itt veled? – ismételte meg, ezúttal szigorúbb hangon.
– Te vagy itt.
– Mi a nevem?
– Reyes.
– Kit kívánsz?
– Reyest.
Egyre vadabbul nyalta Danika csiklóját, aki csak nyögött és nyögött. A gyönyör eksztatikus hangjai enyhet adóan simogatták Reyes meggyötört lelkét. A lány egyre többet és többet akart, ő pedig engedelmeskedett: már három ujjával ingerelte a nő élvezettől lüktető, szűk hüvelyét.
Elsöprő erejű orgazmus viharzott át Danikán.
Izmai összerándultak, és fogva tartották a férfi ujjait. Reyes szeretője gyönyörének minden egyes cseppjét lenyelte.
343. oldal, 19. fejezet
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Hogy lehet ez ennyire jó? – zihálta.
– Angyal – lihegte Reyes. – Nem tudom.
A lány egy másodperccel később elélvezett. A harcos derekát két térde közé szorította, miközben átcsaptak felette a gyönyör hullámai, aztán elengedte az ágytámlát, magához rántotta Reyes fejét, és vadul megcsókolta.
401. oldal, 22. fejezet
Ezt nekem csinálta. És nem azért, mert meg akarta lesni az álmait. Amikor berendezte a műtermet, még nem tudhatott az álmairól. Egyszerűen azért csinálta, hogy boldoggá tegye őt. Ez a felismerés legalább olyan megdöbbentő volt, mint a ragyogó műterem látványa, és Danika azon kapta magát, hogy még jobban ellágyul.
289. oldal, 16. fejezet
– Ne csináld! – mondta keményen Danika, majd elfordította a fejét, és a plafont kezdte bámulni.
– Mit ne csináljak? – vonta fel a szemöldökét zavarodottan Reyes.
– Nem tudom. Ne nézz rám így! Az a fény a szemedben… kényelmetlenül érzem magam tőle.
– Nem tehetek róla.
Danika elhallgatott, majd így folytatta:
– Nézd, Reyes, közöttünk nem lehet semmi.
– Tudom.
Danika átölelte magát a két kezével.
– Mit keresek itt?
– Nem hagyhattalak ott, a Vadászokkal. – Ez igaz is volt.
– Lehet, hogy jobb lett volna.