Daniel Belloq (Mogorva) személy
Idézetek
– Belloq, ha ez bejön, ha lelakatoljuk a fickót, esküszöm, ezentúl minden héten ötven könyvet fogok elolvasni!
– Olyan fogadalmat tegyél, amit könnyedén megtarthatsz.
– Oké. Akkor soha többé nem eszem spenótot. Lekváros kenyeret szemes borssal. Parázsló faszenet. Fánkot mustárral.
415. oldal (Fabyen, 2007)
Tehát kérdéseim: ha jól számolom, hét, azaz hét darab kommandós társaságát élvezem. Állítólag nyaralunk. Ez esetben hol vannak a nők? Fresson felesége, Lipowski mamája, Delgado fia és csajai, barátnők?
Belloq elvigyorodik:
– Te olyan intenzíven képviseled a női nemet, hogy nem látták szükségét..
246. oldal (Fabyen, 2007)
Ha az ember nem költő, nehéz szonettet írni. Na jó, hát poétaként sem könnyű.
241. oldal, Daniel Belloq (Fabyen, 2019)
El tudom képzelni, hogy a kínzócölöpre kötözve, tomahawkokkal körbetűzdelve sem vágna beszédesebb képet. Nem, ha éppen zsigerelnék, elevenen. Mogorva úgy tesz, mintha nem lennének idegei. Nyilván érzéstelenítő nélkül húzat fogat, altatást mellőzve veteti ki a vakbelét, epekövét. Indián.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
A harmatos fűben fekszünk, ruháink szétszórva. Fejem fölött a milliónyi csillagot szikráztató mélykék égbolt, mögöttem domb vonul a magasba, bőröm szinte felsistereg érintésétől, csókjaitól. Aztán borzongva-gyönyörködve felkiáltok, és kialszik tudatom. Elmondhatatlan, ami következik, csodálkozom, hogy túlélem; hát nemcsak a fájdalomba lehet belehalni?
Az embernek legyen önuralma. Ne ugráljon a lányához, hogy megsimogassa a fejét, ha meghatódik kölyökbájától. Felülök az ablakpárkányra.
284. oldal (Fabyen, 2007)
Bátortalanul felpillantok rá oldalról, arcélét nézem. Meghatódom érzelmeimtől. Akármi történik, amint ránézek, megszólal bennem a hárfa, áram cikázik keresztül rajtam a talpamtól az ölemen át a fejem tetejéig, megremegtet, elgyengít. És ha tótágast állok, akkor sem tudom kivédeni, elnevetni, kisebbíteni. Legfeljebb dührohamot kapok a hitvány nőtől, aki bennem lakik. A nyavalygós, vágyakozó, szerelmes nőtől.
– Mit tegyünk, hogy ép ésszel vészelhessük át az életünket?
– Vegyünk egy farmot. Aztán rózsát nevelünk, vagy inkább mimózát, mert az nem szúr, és eladjuk. Nem lesz rádiónk, nem járatunk újságot. Tévét, videót sem tartunk. A legvadabb horrorfilm is tejszínhabos kakaó az esti híradóhoz képest. Minden ilyesmitől távol tartjuk magunkat. Esténként leülünk a zongorához. Bámuljuk a denevérek röptét.
– Vakargatjuk szúnyogcsípéseinket. Nem, Mogorva, mondj jobbat.
– Ez a létező legjobb, amit el tudok képzelni emberi lény számára.
268-269. oldal (Fabyen, 2007)
Nem szívesen élnék a jövőben, mivel nincs jövőnk. Nyilvánvaló, miért lakhatatlan a többi bolygó. Mert azokon már jártunk.
420. oldal (Fabyen, 2007)