Daniel Altan Wing (Day) személy

Emberek milliárdjai jönnek majd erre a világra, de soha senki nem lesz hozzád fogható.

– Még sose kérdeztelek a becenevedről. Miért pont Day?
– Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz. – Kifelé bámult a vasúti kocsi nyitott ajtaján, ahol sötét vízfüggöny takarja a világot. – Próbálsz a fényben járni.

299-300. oldal, Második rész June

Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van.

108. oldal

Anya mindig is remélte, hogy sikerül kitörnöm az alacsony sorból. Hogy sikeres leszek, és talán még híres is.
Annyi bizonyos, hogy híres vagyok, de szerintem anyám nem igazán erre gondolt.

32. oldal

– Nem tudom, hogy mondták-e már neked… – kezdi. Nem pirul el, és a szeme sem rebben. Mintha két feneketlen óceánba néznék, az egyiknek a felszíne tökéletesen sima, a másikat apró hullám fodrozza. – …de nagyon vonzó vagy.
[…]
– Én ugyanezt mondhatnám rólad – nyelek egyet – , ha nem tudnád.
Lassan vigyor terül el a képén.
– Ó, hidd el, tudom én.

139. oldal

Maga a szépség, kívül és belül.
Ezüst fénysugár a sötétségben.
Ő az én világosságom.

356. oldal

– Ez micsoda? – kérdi súgva, és felemeli az egyik evőeszközt.
– Vajkés.
Day gyanakodva nézegeti, végighúzza az ujját a lekerekített, tompa élen.
– Ez itt – dörmögi – nem kés.
A mellette ülő Serge is észreveszi a bizonytalanságát.
– Jól sejtem, hogy ahonnan jön, ott nem használnak ennyiféle kést és villát? – jegyzi meg hűvösen.
Day megmerevedik, de a szeme sem rebben. Felkapja a legnagyobb szeletelőkést, szándékosan megbolygatva a precízen eligazgatott terítéket, és nemtörődöm mozdulattal, a többiek felé int vele. Serge és Mariana is hátrahőköl, és távolabb húzódnak az asztaltól.
– Ahonnan én jövök, ott sokkal fontosabb a hatékonyság – feleli. – Egy ilyen késsel, mint ez, egyaránt fel lehet szúrni a falatot, elkenni a vajat, vagy elvágni valakinek a torkát.

– Tudod, néha elgondolkozom rajta, hogyan alakultak volna a dolgok, ha én csak… egy nap találkoztam volna veled. Mint ahogy normális emberek szoktak. Ha, mondjuk, összefutok veled az utcán, egy napsütéses délelőtt, és arra gondolok, nahát, milyen csinos vagy, megállítalak, kezet fogunk, és csak annyit mondok, szia, Daniel vagyok.

352-353. oldal

Úgy néz ki, mint egy angyal, még ha csak egy bukott angyal is.

298. oldal

– Látod? – mondja. – Kicseleztelek. Folyton az ellenfeled szemébe nézel, de úgy nem használod a periférikus látásodat. Ha figyelni akarod a kezemet és a lábamat is, a mellkasomat kell nézned.
Erre felvonom a szemöldököm.
– Ez könnyen fog menni. – Máris lefelé fordítom a szemem.

263. oldal