Danglars báró személy
Idézetek
Én a csődtől nem idegenkedem, higgye el, de csak az olyan csődöt kedvelem, amitől meggazdagszik az ember, nem pedig amitől tönkremegy.
A kocsi most hirtelen megállt. Danglars azt hitte, hogy végre annyira óhajtott céljához ért.
Ismét kinyitotta szemét, kinézett az ablakon, abban a hitben, hogy valami városban vagy legalább falucskában van. De nem látott egyebet csak egy düledező házat és körülötte három-négy árnyékszerű alakot.
Danglars egy percig azt várta, hogy a postakocsis, akit leváltottak, beszól hozzá a pénzéért. Úgy gondolta, hogy akkor egyúttal felhasználja az alkalmat, és felvilágosítást kér új vezetőjétől. De a lovakat kifogták, és újakat fogtak be anélkül, hogy az utastól bárki is pénzt kért volna. Danglars csodálkozva nyitotta ki a kocsi ajtaját, de egy erős kéz rögtön be is csukta, és a hintó folytatta útját.
A báró megdöbbent, és egyszerre kiment az álom a szeméből.
– Hallja! – mondta a postakocsisnak. – Hallja, mio caro!
Ezt az olasz tudományát még abból a románcból szerezte, amelyet leánya Cavalcanti herceggel duettben énekelt.
Mio caro azonban nem válaszolt.
651. oldal (II. kötet) - VI. könyv, 17. fejezet: Peppino (Magyar Könyvklub, 1999)
[…] A gonoszság visszasújt arra, aki elkövette.
27. oldal, 5. Az eljegyzési lakoma
– Tessék – mondta –, itt a bemutatóra szóló utalvány.
– Tessék, itt a csirke is.
III. kötet - 417. oldal - Hatodik könyv - XVIII. Luigi Vampa étlapja
– Az mindig sürgős, hogy boldogok legyünk, Danglars úr, mert amikor valaki már sokat szenvedett, nehezen hisz a boldogságban.