Damien Stark személy
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Honnan a fenéből ismeri ilyen részletesen a tudományos pályafutásomat?
– Csak érdekesnek találom, hogy nem egy termékfejlesztő csoportot irányít, hanem a kulimunkát végzi mint a tulajdonos titkárnője.
– Én… – Nem tudom, mit mondjak. Még mindig szédülök ennek a kihallgatásnak a valószerűtlenségétől.
– Lefekszik a főnökével, Ms. Fairchild?
– Mi?
– Elnézést. Nem volt érthető a kérdés? Azt kérdeztem, baszik-e Carl Rosenfelddel.
– Én… nem! – vágom rá, mert nem hagyhatom, hogy a kép egy másodpercnél tovább maradhasson az agyamban. Bár azonnal meg is bánom, hogy szóltam. Pofon kellett volna vágnom. Miféle kérdés ez?
– Helyes! – mondja olyan nyersen, határozottan és indulatosan, amitől rögtön elfelejtem, hogy meg akartam ütni.
31. oldal
Szeretem látni, hogy kíván engem.
Egyszerű, de meghökkentő felismerés.
Megköszörülöm a torkomat.
– Mutassa meg.
– Pardon?
Erőlködnöm kell, hogy félvállról beszéljek.
– Mutassa meg, mit szeret.
– Higgye el, Ms. Fairchild, boldog örömmel megteszem.
Szavainak titkos üzenete nem is olyan titkos.
68. oldal
Kifújja a levegőt. Érzem, hogy ingerült.
– Nem szeretem, ha félelmet kell látnom a szemében.
– Maga lesz az én lovagom a fénylő páncélban?
Gunyorosan mosolyog.
– Azt hiszem, kicsit rozsdás vagyok én már ahhoz a munkához.
Akaratlanul elvigyorodom.
– Hát akkor sötét lovag lesz.
– Azzal a sárkánnyal küzdök meg, amelyikkel akarja – feleli olyan komolyan, ami szöges ellentéte az én csipkelődő hangomnak.
152-153. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Meg foglak baszni, Nikki. Akkora gyönyör lesz, hogy leszakad a plafon. Könyörögni fogsz érte. Az enyém leszel.
Gyötörni, kínozni foglak. Te pedig úgy élvezel a kedvemért, ahogy még sosem.
137. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Egyszer már feltettem magának a kérdést, és akkor nem adott választ. Hadd próbáljam meg még egyszer. Vonzónak talál?
– Hogy….tessék?
Mély, bársonyos hangon nevet.
– Egészen biztosra veszem, hogy hallotta, mit mondtam, de korrektségből megismétlem a kérdést. Lassan és érthetően. Vonzónak talál?
Kinyitom a számat, aztán becsukom, mert sejtelmem sincs arról, hogy mit kellene válaszolnom.
– Nem beugrató kérdés – teszi hozzá, bár persze tudom, hogy az.
– Igen – felelem végül, mert ez az igazság, és nem kétlem, hogy ezt ő is tudja. – És akkor mi van? Melyik heteroszexuális nőnemű földlakó ne találná vonzónak magát?
De akkor sem randevúzom magával.
– Nikki, én megszerzem magamnak, amit akarok. Jobb, ha ezt az első perctől tudja rólam.
– És vacsorázni akar velem? Azt hittem, egy férfi a maga pozíciójában valami nagyobb szabású dolgot akar. Például gyarmatosítani a Marsot-
– A vacsora csak a kezdet. Meg akarom érinteni magát – mondja fojtott, parancsoló hangon. – Be akarom kalandozni az egész testét. Azt akarom, hogy csurogjon tőlem. Be akarom fejezni, amit elkezdtünk, Ms. Fairchild. Azt akarom, hogy elélvezzen tőlem
80-81. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Halkan, mohón felnyög, és ez őrjítően izgató. Nincs más vágyam, csak az, hogy behunyjam a szemem és megadjam magam, de nem lehet, nem lehet….
– Kérem, Damien!
Felnéz rám. Nehezen lélegzik, éles arca ég a vágytól.
– Maga dönt, Nikki. Mondja azt, hogy hagyjam abba, és abbahagyom. De gyorsan kell mondania, mert meg fogom csókolni azt az istenverte száját, és azért csinálom, hogy elhallgattassam, Nikki, az isten verje meg magát.
Mielőtt reagálhatnék, a szája az enyémre tapad. Követel, megjelöl. A magáévá tesz.
Az agyam kiürül, minden gondolatom szétolvad, csak a gyönyör marad bennem és a kívánság, hogy ez a férfi a magáévá tegyen. Hogy szétnyissa az ajkamat, hogy kielégítsen és kielégüljön.
Vakon kapok utána, a hajába markolok, közelebb húzom.
Mintha színlelés lett volna minden tiltakozásom, és most, hogy letépték rólam, ki kell törnie belőlem az érzés – az éhség – növekvő feszültségének, szilajon, tüzesen, mindenre elszántan és követelődzően. Nem tudom, hogy másodpercekig, vagy egy örökkévalóságig tart-e a csók. De amikor elenged, zihálni kezdek, oxigénre szomjazom, mert szédülök, és gyenge vagyok.
135. oldal