Damien H. Hennessey személy
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Bassza meg!
Ne!
Bassza meg!
Túl késő. Már felvette a Kindle-t a földről. A szívem gyorsabban kalapált, mint eddig bármikor. Miután megnézte a könyv címét, és belelapozott, felém fordult, és fejcsóválva elnevette magát.
– Szép, nem mondom. A lakás majdnem leégett, miközben te két pasasról olvastál, akik egy lány minden testnyílását megdugják – fújt, majd félretette a Kindle-t. – Te kis perverz – mondta mosolyogva.
Az, hogy majdnem elsüllyedtem szégyenemben, közel sem írja le azt, ahogy éreztem magam. Legszívesebben elsírtam volna magam, de még ahhoz is túlságosan lefagytam.
– Elaludtam, sajnálom. Nem volt szándékos.
– Mi lett volna, ha nem vagyok itthon?
– Nem tudom, de nem is akarok belegondolni. – Valamennyire elmúlhatott a sokk, mert lecsorgott egy könnycsepp az arcomon.
Damien nagyot sóhajtott, amikor észrevette, hogy sírok.
– Basszus, ne sírj!
– Tényleg szörnyen sajnálom!
– Mióta vagy itt és hol vannak a kutyák?
– Öt körül értem haza, és amikor megláttak, a nappaliba spuriztak.
– Miért?
– Mert jól tudják, hogy nem jöhetnek fel az ágyamba.
– Nem?
– Nem. Maximálisan kihasználnak téged, pedig jól tudják, hogy távol kell tartaniuk magukat az ágytól, amikor lefekszem.
105. oldal
[…]
– Az áfonyás a kedvencem – mondta.
– Tessék?
– Áfonyás muffin.
– Óóó!
Jade felhorkant, de nem szólalt meg, hadd vigyem el én ezt a szörnyen kínos balhét.
– És nem vagyok antiszociális vagy savant-szindrómás. Csak egy régi vágású pöcsfej, szuperszonikus hallással.
Önelégülten vigyorgott, majd még azelőtt sarkon fordult, hogy megszólalhattam volna.
Amikor hallótávolságon kívülre került – ezúttal biztosan –, Jade nagyot sóhajtott.
– A dühös férfiak a legjobbak az ágyban.
– Nem bírod abbahagyni, igaz? Nem okoztál már elég bajt? Mindig mondtam neked, hogy hangos vagy, amikor azt hiszed, csak suttogsz. Most itt a bizonyíték, és én iszom meg a levét.
– Majd hálás leszel, amikor orgazmustól sikítozol, miközben a Mérges Művész megcsillogtatja rajtad a tehetségét.
– Bolond vagy.
– Ezért szeretsz.
– Ezért.
– Leeches? Miért hívnálak piócának?
– Elec szerette összekeverni egy szó betűit, hogy új szavakat alkosson. Egyszer rájött, hogy ha összekeverjük a Chelsea betűit, akkor kijön a leaches. Csak később jutott eszünkbe, hogy igazából két e-vel írják, és nem a-val, de addig már rám ragadt a becenév.
– Hmm, nem valami lángész. És akkor mit kapunk, ha az Elec egy segg betűit keverjük össze?
– Ezen majd elgondolkozom – nevettem.
– Elseggellek? – kuncogott. – Nem stimmel, mert nincs benne az összes betű, de most már értem, miért okoz ez függőséget.
– Az elseggelés vagy az anagrammák? – vicceltem.
Damien kiköpte a kávéját, úgy nevetett.
– Ez is, az is.