Damaszkusz helyszín
Idézetek
Amint Damaszkusz utcáit járom, s a vidéken is szorgalmasan kutatom a nagy motívumot, előáll görögnek látszó ember s olasz nyelven mondja: Ön uram nemde egy nagy festményhez keresi a motívumot, de ezt Damaszkuszban nem találja, most jövök Baalbekből, ahol a templomot a legszebb világításban láttam, siessen oda, most van az ideje, a keresett motívumot ott találja.
Önéletrajz
Pál apostol így mutatja be önmagát: „Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzusban születtem […] A zsidók ugyanis mindnyájan ismerik életemet ifjúságomtól kezdve, mely elejétől fogva népem körében folyt le Jeruzsálemben. Tudják rólam kezdettől fogva vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus […] Eleinte én is azt gondoltam, hogy határozottan a názáreti Jézus ellen kell szegülnöm, s ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A főpapok fölhatalmazásával sok szentet fogságba vetettem és kivégzésük mellett szavaztam. Zsinagógáról zsinagógára jártam, sokszor megkínoztattam őket, így akartam őket káromlásra kényszeríteni […] Egy alkalommal a főpapok engedélyével Damaszkusz felé tartottam. Ekkor útközben déltájban napnál vakítóbb fényt láttam, amely körülragyogott engem és útitársaimat. Mindnyájan földre buktunk. Ekkor egy hangot hallottam, amely zsidó nyelven így szólt hozzám: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen! Én erre megkérdeztem: Ki vagy Te, Uram? Én vagyok Jézus, felelte az Úr, akit te üldözöl. De kelj föl, állj talpra. Azért jelentem meg előtted, hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál, és amit még ezután mutatok neked. Megoltalmazlak népeddel és a pogányokkal szemben.
Köröskörül terpeszkedett a kétszáznyolcvannégy mecset városa a maga kőfalaival, de nem mint tarka szőnyeg, hanem mint égő erdő, valóságos zűrzavara a kupoláknak és a minareteknek, ezen kecsesen formált magasba nyúló alkotásoknak. Úgy tetszett neki, mintha szemét a sakk-tábla szélére illesztette volna, és úgy nézegetné profilban a finoman faragott figurák hadseregét. A kupolák zománcozásában és a rácsozatok aranyozásai között a letűnő napsugarak úgy ragyogtak mint valódi rubinok és gránátok. Mialatt az egész város elsötétedett, a minaretek – az arab építészet örömkiáltásai – még teljes fényben ragyogtak.
Ebből a nagyszerű látképből kivált a derviskolostor fekete kupoláival, mintha gyászlepelbe lett volna burkolva.
A város körül a Barada folyó számtalan apró ágai által keresztül-kasul szelt kertek eleven zöld koszorúvá fonódtak. Az egyik oldalon a vöröses sárga komoran kopár Antilibanon emelkedett. A másik oldalon a legkülső források kertjei belefúltak a kopár sivatagba, amely egészen Palmyráig és Bagdadig terjedt.
XVII. fejezet
Kiléptem az épületből, a világ egyik legrégebben lakott városába. Vannak nevek, amelyek mágikus hatást keltenek az emberben, titkot hordozó izgalmat rejtegetve. Damaszkusz neve is ilyen.
Az 1220 méter magas, fehérsziklás, kietlen Kasziun hegység lábánál épült. Öntözött oázisváros. A hegységből kilépő Barada folyócska hét ága hálózza be. […]
17. oldal, Hány szúrája van a Koránnak?
Több mint ezer méter magasságban álltunk, ültünk a Dzsebel Kasziun oldalán. Százan és százan, egysorban, mint a dzsámiban. Arccal a millió lámpa-szemű Damaszkusznak. Mintha alacsonyan lebegő helikopterből néznénk. Lélegzetelállító panoráma nyílt innen a sok száz mecsettel, minarettel ékes szent városra és az oázis sötét kertjeire.
171-172. oldal, Damaszkusz fényei;
Mein Großvater war damals bei uns zu Besuch. Als ich ihm von der Hochzeit erzählte und mich über die Leute lustig machte, bremste er mich in meiner dümmlichen Ironie. „Du kennst die Geschichte doch gar nicht. Du hörst dich an wie einer, der behauptet, er verstehe nicht, warum den Damaszenern das Wasser im Mund zusammenläuft, wenn sie Tabbuleh und Kebbeh hören.”
„Das ist doch klar, Tabbuleh und Kebbeh schmecken himmlisch”, erwiderte ich, nicht ahnend, dass ich in die Falle gegangen war.
33-34. oldal, Warum Großvater nicht schlafen konnte