!

Damaszkusz helyszín

Dallos Attila: Ramadán Szíriában
Mehmed Uzun: A végzet kútja
Kovács Béla: 420 nap Szíriában
Bodó Csiba Gizella: Damaszkusz kapujában
Rafik Schami: Die Frau, die ihren Mann auf dem Flohmarkt verkaufte
Gyürki László: Zarándoklat Szíriába, a kereszténység bölcsőjéhez
Miljenko Jergović: Gloria in excelsis
Muna Imady: Syrian Folktales

Idézetek

>!
Eule P

Első pillanatra a szír főváros olyan, mint egy modern festmény, a háttérben lilásan fénylik a Kasszion-hegy, alatta ragyog a zöld minden árnyalata. Nemhiába nevezik a várost Kelet ragyogásának vagy A költők múzsájának vagy A Paradicsom riválisának… Megérdemli. Damaszkusz más reggel, mint délben, pihen délután, és pazarul csillog este. A ragyogását, színeit és szépségét csak egy Matisse-festmény tudná visszadni.

67. oldal, X. fejezet

Kovács Béla: 420 nap Szíriában Egy geológus feljegyzései

Kapcsolódó szócikkek: Damaszkusz · Henri Matisse · Szíria
>!
Eule P

A kék-aranyban pompázó boltíves árkádsor körbefonja az aranykupolás mecsetet. Egy másik, szintén kék-arany csúcsívben végződő árkád körbeöleli az egész teret, melynek sarkában elképesztő magasságba nyúlik a minaret. A karcsú, magas tornyon spirál formában futnak körbe a gyönyörű motívumú csempék, hihetetlen simasággal alkotva a kört. Fenn a magasban, mint egy gyönyörű ékszer, egy gyűrű faragott kövei támasztják alá a körerkélyt.

S ezt az elegáns, finom és mégis valami fenségesen egyszerű pompát visszatükrözi, mintegy megkettőzi a padló márványburkolata.

33. oldal, A Második napon

Kapcsolódó szócikkek: Damaszkusz
>!
Eule P

„Kelet gyöngye”, „a sivatag gyémántja”, „a föld menyasszonya” – ezekkel és ezekhez hasonló dicséretekkel halmozták el Damaszkuszt hosszú történelme során.

36. oldal, Szíriáról

Kapcsolódó szócikkek: Damaszkusz · Szíria
>!
Eule P

A muszlimok szent városában, Şam-i Şerifben egy középkorú nő még mindig ébren van: […]

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Damaszkusz
>!
Eule P

Kiléptem az épületből, a világ egyik legrégebben lakott városába. Vannak nevek, amelyek mágikus hatást keltenek az emberben, titkot hordozó izgalmat rejtegetve. Damaszkusz neve is ilyen.

Az 1220 méter magas, fehérsziklás, kietlen Kasziun hegység lábánál épült. Öntözött oázisváros. A hegységből kilépő Barada folyócska hét ága hálózza be. […]

17. oldal, Hány szúrája van a Koránnak?

Kapcsolódó szócikkek: Damaszkusz
>!
Eule P

Több mint ezer méter magasságban álltunk, ültünk a Dzsebel Kasziun oldalán. Százan és százan, egysorban, mint a dzsámiban. Arccal a millió lámpa-szemű Damaszkusznak. Mintha alacsonyan lebegő helikopterből néznénk. Lélegzetelállító panoráma nyílt innen a sok száz mecsettel, minarettel ékes szent városra és az oázis sötét kertjeire.

171-172. oldal, Damaszkusz fényei;

Kapcsolódó szócikkek: Damaszkusz
Hirdetés
>!
Eule P

Damascus is distinguished for its old and modern aspects, where archeological remains hundreds of years old and up-to-date buildings stand together side by side.

1-2. oldal, The Muhafaza of Damascus;

Kapcsolódó szócikkek: Damaszkusz · Szíria
>!
Eule P

Mein Großvater war damals bei uns zu Besuch. Als ich ihm von der Hochzeit erzählte und mich über die Leute lustig machte, bremste er mich in meiner dümmlichen Ironie. „Du kennst die Geschichte doch gar nicht. Du hörst dich an wie einer, der behauptet, er verstehe nicht, warum den Damaszenern das Wasser im Mund zusammenläuft, wenn sie Tabbuleh und Kebbeh hören.”
„Das ist doch klar, Tabbuleh und Kebbeh schmecken himmlisch”, erwiderte ich, nicht ahnend, dass ich in die Falle gegangen war.

33-34. oldal, Warum Großvater nicht schlafen konnte

Kapcsolódó szócikkek: Damaszkusz
>!
Eule P

Am nächsten Tag kamen wir, mein Großvater und ich, bei einem Spaziergang wieder auf die Erzählkunst zu sprechen. Man muss so erzählen, sagte er, dass der Zuhörer meint, mit einem Fuß in ihrer Welt zu stehen. Er verriet mir, warum er einmal nachts nicht hatte schlafen können. „Ich lebte damals in Damaskus und trieb Handel mit Getreide und allerlei Körnern und Samen. Jeden Abend ging ich ins nahe gelegene Kaffeehaus. Dort erzählte der Hakawati eine Abenteuergeschichte, die mich faszinierte und die Mühe des Tages vergessen ließ. Eines Nachts unterbrach der Erzähler die Geschichte dort, wo der Held am Balkon seiner Geliebten im dritten Stock hing. Gemeinerweise hatte der Hakawati zum Abschied sogar noch hervorgehoben: "Übrigens, ich habe vergessen zu sagen, dass es in jener Nacht stürmisch und regnerisch war.”
Ich konnte nicht schlafen. Klettert der Arme hinauf oder rutscht er am nassen Geländer ab und stürzt in den Tod? Und wenn er stirbt, was passiert dann seiner Angebeteten? Mein Bett verwandelte sich in ein Nagelbrett, und ich wälzte mich bis Mitternacht hin und her. Es blieb mir am Ende nichts anderes übrig, als das Haus des Hakawati aufzusuchen, bei ihm anzuklopfen und untertänig zu gestehen, ich könne nicht schlafen. Er solle den Helden hinaufklettern oder herunterfallen, aber nicht in der Schwebe lassen.
Der Hakawati, wahrscheinlich an solche unruhigen Seelen gewöhnt, verlangte eiskalt einen Extralohn für die Beruhigung. Ich zahlte, und der Hakawati sagte leise: „Keine Sorge, er klettert nach oben und öffnet die Tür des Schlafgemachs seiner Angebeteten. In dem Augenblick kommt die Mutter, um nach ihrer Tochter zu schauen, aber unser Held versteckt sich. Nun geh, und morgen erzähle ich im Café, wie die Geschichte weitergeht."”

34-35. oldal, Warum Großvater nicht schlafen konnte

Kapcsolódó szócikkek: Damaszkusz · mesemondó
9 hozzászólás
>!
Nazanszkij 

…Szarajevó (…) szép az évnek ebben a szakában. Nagy, és mégis mindent átfogsz a tekinteteddel, bármerről is nézed. Úgy vélem, nincs még egy ilyen város egész Damaszkuszig, Bagdadig és Szamarkandig, amelyekről kelet felől tudunk, jóllehet sohasem láttuk, és a másik irányban sincs Bécsig, Prágáig és Pozsonyig, ahol voltunk, de semmi sem csábított, hogy ott is maradjunk. (…) jártam-keltem Szarajevóban, benéztem a csarsija boltjaiba, diskuráltam némelyik dubrovniki boltossal, megálltam Husrefbeg dzsámija előtt, méregettem, mekkora, és úgy láttam, hogy ötször magasabb, mint a mi leégett templomunk volt, fölkapaszkodtam a Vratnikra, ahol a gazdagok laknak, beszívtam a kertek és a vratniki előkelőség illatát, bejártam a szegények negyedét a Bistriken, ahol a nap sohsem melegít, mindig egy kicsit nedves és sötét minden, hallgattam a zsidókat, ahogy a távoli nyelvük csengő szavait kimondták, és mindenfelől temetők vettek körül, azok számtalan sok sírja, akik Isten akaratából ki tudja, hol születtek, és ott temették el őket, ahol mindig a szarajevóiak szeme előtt lesznek. Szarajevóban, amikor megszületsz és fölnézel a magasba, oda, ahol a mi Atyánk trónol, pár lábnyival az ég alatt, a dombtetőkön és a zöld domboldalakon a halottak kőbélyegeit fogod látni. Itt velük nőnek fel a gyerekek, a temetők tövében válnak jó, rossz és mindenféle emberré. Sehol nem volt olyan közeli és jelenvaló a halál, és szebb a magasságokban, gloria in excelsis Deo, és ha százszor is más hitű és hitetlenségű, és ha százszor is tudjuk, hogy az Atyába, Fiúba és Szentlélekbe vetett hit az egyetlen igaz hit, nagy bajban van az, aki Szarajevóben a török temetők között nem látja meg Istent.

Kapcsolódó szócikkek: Bagdad · Bécs · Damaszkusz · Pozsony · Prága · Szamarkand · Szarajevó