dákok személy
Idézetek
– Höhöhö – nevetgélt a kövér, s lépegetett tovább fölfele az úton. Aztán egyszerre csak megállt újra. – Hát Nagy-Románia történelméből mit tudsz, tanító?
– Noé apánkkal kezdődik, mert hát minden más ember elpusztult a nagy árvízben… aztán Mircsa-csel-Máre meg Stefán-csel-Batrin országot alapítottak…
– Mircsa-csel-Batrin meg Stefán-csel-Máre – javította ki a kövér. – Ne téveszd ezeket össze!
– Nem hát, csak megcsúszott a nyelvem – mentegetődzött a tanító, s folytatta lelkesedéssel. – Na meg aztán ne feledkezzünk el Vitéz Mihályról sem, de legfőképpen észben kell tartsuk Traján császárt, aki a dákokat leverte, s megalkotta Nagy-Romániát!
165. oldal, Frászkarikamacskalikalócitrony (Duna, 2012)
Ahogyan a korai történetírók feljegyzéseiből tudjuk, már a szkítáknak is voltak zászlóik, melyeket valószínűleg selyemdarabra erősítettek, és egy magas rúdra erősítettek. Azon sárkányábrázolás volt. Az Erdélyben élő dákok, majd a rómaiak is átvették a sárkányos zászlók használatát, majd az római közvetítéssel került a középkori Európába. Littleton és Malcor itt még megjegyzi, hogy a sárkányos zászlók elterjedésében nagy szerepe volt azoknak a szarmata és alán harcosoknak is, akik Nyugat-Európában letelepedtek a római birodalom végén, és ott sok belső-ázsiai elbeszélést, és szokást hagytak örökül, és azzal gazdagították a korai Európa műveltségét.
Ősök tisztelete — zászló kultusz
két elmélet áll egymással szemben, az egyik a ma már dákorománnak nevezett, amely szerint a mai románok a rómaiak és a dákok közös utódai, Dacia provinciában és környékén tehát a kései ókor óta őslakosoknak tekinthetők.
A másik elmélet szerint, amelyet elsősorban nyelvészek vallanak, a románság mint neolatin nyelvű etnikum (az albánokkal szomszédos népként) valahonnan a Balkán-félsziget közepéről, a Dunától délre eső területről származtatható.
250 A román fejedelemségek