Daemon Black személy

– Lazíts, cica, vagy muszáj lesz szereznem neked egy pamutgombolyagot, hogy azzal játssz!

27. oldal

– Átöltözöm – közöltem.
– Segítsek?
– Nahát, Daemon, igazán lovagias vagy!
Kiszélesedett a mosolya, az arcán mély gödröcskék jelentek meg.
– Nos, az élmény mindkettőnk számára kellemes lenne, ígérem.
Ebben nem is kételkedtem.

189. oldal

Kényelmes, rövid szárú pizsamanadrágot vettem, térdig érő, rénszarvasokkal díszített zoknit, és hosszúujjú termofelsőt. Kaotikus összeállítás volt, mégis jól nézett ki.
Végigszaladtam a házon, összeszedtem a szennyest, meg-megcsúsztam a keményfa padlón. Betömtem egy adagot a mosógépbe, és versenyt énekeltem a tévével.
– In touch with the ground, I’m on the hunt. I’m after you…
Kicsoszogtam a mosókonyhából, végigkorcsolyáztam a folyosón, közben úgy integettem, mint a rózsaszín bábok a Labirintus-ból.
– A scent and a sound, I’m lost and found. And I’m hungry like the wolf Something on a line, it’s discord and rhyme, hogy is van tovább, la-la-la… Mouth is alive, all running inside, and I’m hungry like the…
Melegen megbizsergett a tarkóm.
– Egészen pontosan I howl and whine, I’m after you, nem la-la-la.
A mély hang megriasztott, Felkiáltottam és megpördültem, a lábam megcsúszott az alaposan feltakarított padlón, és máris csattant a fenekem a parkettán.
– Szent szar – kaptam a szívemhez. – Azt hiszem, infarktusom lett.
– És még a fenekedet is eltörted. – Daemon hangjában nevetés bujkált. Fekve maradtam a keskeny folyosón, igyekeztem lélegzethez jutni.
– Mi van már? Csak így besétálsz mások házába?
– És kihallgatom, ahogy a lányok pillanatok alatt hazavágnak egy dalt? Igen, ez régi szokásom. Mellesleg többször kopogtam, de aztán meghallottam, hogy… énekelsz, az ajtó meg nem volt bezárva. – Vállat vont. – Úgyhogy beengedtem magam.
– Látom – morogtam, és fintorogva talpra kecmeregtem. – Ó, a fenébe! Lehet, hogy tényleg eltörtem a fenekemet.
– Remélem, nem. Különösen vonzódom a fenekedhez. – Rám mosolygott. – Elég piros az arcod. Biztos, hogy nem vágtad pofon magadat közben?

115. oldal

– Miféle motel az, ahol óvszert árulnak?
– A kedvencem-féle?

265. oldal

Félreállt, hogy kiléphessek a folyosóra. A másik lift felé indultunk, és a fickó szinte az oldalamhoz tapadt.
– Ha továbbra is ilyen szoros kapcsolatban maradunk, haver, úgy érzem, lassan el kellene hogy vigyelek vacsorázni, vagy valami!

10. fejezet, Daemon

„A fiúk a könyvekben mindig jobbak.”

371. oldal

– Szerintem az olvasás szexi – jelentette ki.
– Ó, most már így gondolod? – néztem rá meglepve.
– Ó, igen, és tudod, mi szexi még? – Előrehajolt, hogy az arca kitöltötte a képet, és felém biccentett. – Az ilyen bloggerek. Hű!
A szememet forgatva a karjára csaptam.
– Vegyél vissza magadból!
Daemon hátradőlt, és a következő öt percben megpróbált csendben maradni. Egyesével adogatta a könyveket, de mindegyikhez hozzáfűzte a véleményét: kisajátította a teljes felvételt.
– Ez a pasas idétlenül néz ki – közölte egyszer. Vagy: – Mi ez a bukottangyal-mánia? – De a legjobb az volt, amikor az én arcom elé emelte az egyik könyvet, és megjegyezte: – Ez a kaszás pasas tetszik nekem. Ő megteheti, hogy gyilkolással keresse a kenyerét.

– Pillanatnyilag úgy ragyogsz, mint egy függetlenség napi tűzijáték.

195. oldal

– Hiányoztál – ismertem be.
– Tudom. Nem élhetsz nélkülem.
– Ezt azért nem mondanám.
– Ismerd be.
– Na tessék, az egód már megint az útban áll – cukkoltam.
Daemon most a nyakamat csókolgatta, az állam alatt.
– Mihez?
– A tökéletes hangulathoz.
Daemon horkantott.
– Csak szólok, hogy ami az útban áll…
– Ne tetézd – intettem le, bár beleborzongtam, amikor a kulcscsontom tövében lévő mélyedéshez ért az ajka. Ebben semmi rossz nem volt.

16. oldal

– Messziről, nagyon messziről származunk.
A gyomrom egyszerre a lábujjamig zuhant, a karom a térdemre szorult.
– Hogy érted azt, hogy messziről, nagyon messziről? Mert most a Star Wars főcímét látom magam előtt.

179. oldal - 15. fejezet (Könyvmolyképző, 2013)