Curran Lennart személy
Curran is the Beast Lord.
Age: 31
Build: Muscular, defined, gives off a sense of coiled strength about to explode.
Hair: Blond, typically cut short except during the flare when it grows into a mane within a few days.
Eyes: Grey, luminescent with gold when excited or angry. Curran’s gaze is extremely difficult to hold.
Distinguishing marks: Broken nose that didn’t quite heal right, very unusual for shapeshifter.
Beast form: An enormous grey lion, striped with darker grey, like smoke blown against grey velvet.
He’s observant and shrewd and tends to use diplomacy and intimidation, breaking into violence only as last resort.
He moves extremely quietly and enjoys sneaking up on Kate.
Idézetek
“His Majesty needs a can-I girl anyway. And I’m not it.”
“A can-I girl?” Andrea frowned.
I leaned back. “ ‘ Can I fetch you your food, Your Majesty? Can I tell you how strong and mighty you are, Your Majesty? Can I pick out your fleas, Your Majesty? Can I kiss your ass, Your Majesty? Can I . . .”
It dawned on me that Raphael was sitting very still. Frozen, like a statue, his gaze fixed on the point above my head.
“He’s standing behind me, isn’t he?”
Andrea nodded slowly.
“Technically it should be ‘may I,’” Curran said, his voice deeper than I remembered. “Since you’re asking permission.”
A salátámat böködtem, majd amikor felnéztem, láttam, hogy Crest a hátam mögé néz.
– Valami baj van?
– Az a férfi le nem veszi rólad a szemét – felelte. – És ez már túlmegy a jó ízlés határán! Azt hiszem, megyek, és megkérdezem, mi a gond.
Megfordultam, és két asztallal odébb ismerős arcot pillantottam meg. Félig megfordult ültében, hogy jobban rálásson az asztalunkra. Curran volt az.
De miért bámul engem?
Egy fekete koktélruhát viselő, döbbenetesen szép ázsiai nő ült az asztal másik oldalán. A nő idegesnek tűnt, karcsú ujjaival a szalvéta sarkát morzsolgatta. Olyan riadt pillantást vetett rám, akár egy gazella az itatónál, majd gyorsan elkapta a tekintetét. Úgy tűnt, Currant teljesen hidegen hagyja.
Amikor találkozott a pillantásunk, Curran elvigyorodott.
– Nem tartom jó ötletnek – mondtam.
– Csak nem az exed az?
– Isten őrizz! Pusztán munka kapcsán ismerem.
Odaintettem magamhoz a pincért.
– Igen, hölgyem?
Curran felé bólintottam.
– Látja ott azt a rövid hajú férfit azzal a gyönyörű nővel?
– Igen, hölgyem.
– Odavinne neki egy csésze tejet, és átadná neki jókívánságaimat?
A pincér rezzenéstelen arccal vette tudomásul a kérést.
225. oldal
Felálltam és indulni készültem, de aztán megtorpantam.
– Még valami, Felség! Szeretnék egy nevet, amit megemlíthetek a jelentésemben, de valami rövidet, mert a Déli Alakváltók Seregének Ura kissé hosszú lenne. Hogyan szólíthatlak?
– Őfelségének.
A szememet forgattam.
Megvonta a vállát.
– Szerintem elég rövid.
Nehéz éjszakának néztem elébe, és nem úgy tűnt, hogy egyhamar vége lesz. Átmásztam a romhalmazon. Jimnek nyoma sem volt.
Valami megérintette a vállamat. Megfordultam, és Őfelsége állt ott, alig pár centire tőlem.
– Curran – mondta, mintha valami kegyben részesítene. – Hívj Currannek!
80. oldal
– Mi történt az alfa-farkassal?
– Támadt egy kis nézeteltérése a legókkal.
– A legókkal? – ismételtem meg. Kínaiul hangzott az egész. Egy mitológiai alak sem jutott eszembe ezzel a névvel. Vagy ezek valami szigetlakók?
– Az alagsorba ment le, a mosógépekhez, kezében egy kosár szennyessel, amikor rálépett a gyerekei által szanaszét hagyott legókra, és leesett a lépcsőn. Két bordáját törte el. Két hétig szolgálaton kívül lesz. – Curran megrázta a fejét. – Remekül időzített. Ha nem lenne szükségem rá, már rég kitekertem volna a nyakát!
192-193. oldal
– A fenébe! – hördült fel Curran. – Nem tudtam, hogy álarcosbálba vagyunk hivatalosak.
Hangja megtörte a varázslatot. Összecsaptam a kezem.
– A fenébe, én is elhozhattam volna a francia parasztlány jelmezemet!
297. oldal
– Elég legyen! – hördült fel Mahon, mire mindketten elhallgattunk. – Úgy viselkedtek, mint a gyerekek. Curran, te még nem meditáltál, pedig szükséged lenne rá. Kate, neked pedig ott a szobádban a bokszzsák. Használd!
– És miért nem én meditálok, míg Curran használja a zsákot? – motyogtam kifelé menet.
– Azért, mert Curran tönkreteszi őket – jött a válasz.
286. oldal
Tension fled from me. Tomorrow I would worry about Hugh d’Ambray and Andrea and
Roland, but now I was simply happy. Aaahh. Home. My place, my smells, my familiar rug under my feet, my kitchen, my Curran in the kitchen chair . . . Wait a damn minute.
“You!” I looked at the lock; I looked at him. So much for the burglar-proof door.