csokitorta tárgy

[…] egy fiatal nő előtt csokitorta maradványai hevertek, és ez olyan jellemhiba volt, amelyet Doma nem tartott megbocsáthatónak. A csokoládétorta tudvalevőleg az ismert univerzum egyik legfontosabb alkotóeleme, a nyugati civilizáció egyik alappillére, és ha az ember ilyet rendel, akkor nem lehet oka arra, hogy pár falatkát otthagyjon belőle. Talán nem szerette a tortát? Akkor minek rendelte? Nem fért volna már belé? Az a pár falat? Csokitortából?

426. oldal, Harminckilenc

– Nincs szükségem társaságra.
– Két különböző dolog, amikor az ember akar valamit, és amikor szüksége van valamire.
[…]
– Az ott egy csokitorta?
– Szükséged van rá, vagy akarod?
Úgy mosolygott, mint egy szellem, de a férfinak mázsányi súly esett le a szívéről.
– Azt mondanám, hogy ebben az esetben ez a csokitorta meglehetősen egyértelműen a „valakinek szüksége van valamire” kategóriába esik.

206-207. oldal

– Nos – mondta Flóra, a fejét rázva –, azt hiszem, ezen a héten nem eszünk erdei gyümölcsös pitét.
Aztán megvonta a vállát.
– De mindig ehetünk helyette csokitortát!

86. oldal

– Hány éves vagy most, Olive? – kérdeztem, közelebb hajolva a kerek almára emlékeztető arcocskájához. Felém fordult – ugyanaz az alabástrom bőr, mint az anyjáé, barna vajkrémmel bemázolva.
– Csokitorta – mondta lassan és magabiztosan, mint éppen ördögűzési rituálén egy gyerek, aki megy keresztül egy horrorfilmben.
– Igen – feleltem. – És milyen a bölcsi?
– Csokitorta – ismételte.
– Oké, és mi a kedvenc színed?
Elfordult tőlem, már megunta ezt a játékot, és kézbevett egy újabb miniatűr tortácskát, úgy simogatta, mintha egy kis hörcsög lenne.
– Csokitorta.

Most a következőt szeretném kérni:
Álljunk meg egy pillanatra, és ne gondoljunk egy szelet csokitortára!
[…]
Nincs belső képünk a „ne tedd, nem, soha” és hasonló tagadó vagy tiltó szavakra, ezért abban a pillanatban, ahogy arra gondolunk, mit nem akarunk, egyértelműen látni fogjuk. És amit látunk, azt kapjuk.
[…]
Tehát az olyan frázisok, mint például a „ne aggódj” , tényleg nem sokat segítenek, mert amikor ezt hallja, nem más jelenik meg a lelki szemei előtt, mint önmaga aggódó képmása!

Munkatársam, Gregg McCrary a következő hasonlattal él. Mondjuk sütöttünk egy csokoládétortát, amelynek fenséges illata van, és szemet gyönyörködtető látvány, beleharapva azonban rájövünk, hogy valami nem stimmel ezzel a tortával. Ekkor eszünkbe jut, hogy bizony a tojáson, liszten, vajon és kakaón (meg bármi egyében kívül, amit a recept előír) kocsikenőcsöt is kevertünk a masszába. Ezért lett hát olyan furcsa íze a tortának, a kocsikenőcs miatt! Ha ezt valahogy ki tudnánk ügyeskedni belőle, irtó finom lenne.
Így gondolkodunk tehát munkatársaimmal a szexuális ragadozók, kivált a sorozatos elkövetők rehabilitációjáról. A szomorú tény az, hogy az ölés vágya annyira benne gyökerezik elferdült lelkükben, hogy menthetetlenek; nem lehet a kocsikenőcsöt kivonni a tortából.

385. oldal (13. fejezet, Bűn és bűnhődés)

Elment a cukrászda előtt. A kirakatokban cukormázas fánkok halma csábított, amelyekről csurgott a borszínű lekvár. Fényes csokoládétorták és aranyló krémes piték mosolyogtak a járókelőkre.

216. oldal

Egyszer csak elfogyott a csokitorta. Belenéztem a dobozba, morzsákat láttam, meg a felkenődött krémet a papírkarimán, amelynek eltávolítására nem vettem a fáradtságot. Felálltam az asztaltól, bekapcsoltam a vízforralót, és beletöltöttem két kanál kávét a dugattyús kávéfőzőbe. Bevettem egy fájdalomcsillapítót, megkávéztam, megnéztem egy krimit Netflixen. Valamiféle béke telepedett rám, elgondolkodtam azon, vajon nem Isten műve volt-e ez mégis. Nem mintha Isten létezne a maga anyagi valójában, hanem mint közös kulturális gyakorlat, amely elterjedtsége révén anyagi formában is valóságosnak tűnik, mint a nyelv vagy a társadalmi nem.

281. oldal