csirke állat
Idézetek
Óda Máday nénihez:
Máday néni csirkét süt. Én már alig várom,
hogy kész legyen, mert így is odakozmált,
legalább három.
Ne aggódjon, van időnk – ah, rengeteg.
Hisz a következő tanév, oh, még mennyi
mindent rejteget.
– süthet csirkét s meleget.
by: Máday-Nagy Zsolt
169. oldal, 4.fejezet - Jelenetek az SzJG-ből (L&L, 2020)
– Na, eriggy inkább csirkét belezni – vetette oda neki a halálbrigád feje, miután a legény, berekedvén, felült, és taknyát nyomorult képpel sikkes bőrkabátja ujjába törölgette.
Megszívta erre csak az orrát Leiden, csirkét belezni!
Csirkét!
Élő, mozgó, ellenállást tanúsító, védtelen háziszárnyasokat!
42. oldal, Harmadik fejezet
– Mit esznek a csirkék? – kérdezte.
– Nem tudom. Te vagy a tanár. Te mondd meg!
– Én irodalmat tanítottam. Egy nagyvárosban.
Ettől elnevettem magam.
– Fogalmam sincs, mit esznek. – Lehajoltam a karám mellett, és így szóltam: – Jobb, ha tojsz, mert most te csak egy újabb éhes száj vagy, és ha nem szereted a kókuszt, a kenyérgyümölcsöt és a halat, akkor nem fog neked itt tetszeni.
Meg mernék esküdni, hogy a csirke bólintott.
– Emlékezz csak, Lancelot: te még kevésbé vetetted meg a bort annak idején. Egyszer Mr. Sixsmith-nél vacsoráztunk, és utána jó éjt akartál kívánni az összes csirkének. Kimentél az udvarra, és egyenként kihúzogattad őket a ketrecekből. Rémülten menekültek előled, szétszéledtek az udvarban, és a fele állományt elkapták a rókák. Soha nem láttam Antoinette-t annyira mérgesnek, mint akkor.
Egy másik kislány sült csirkét hozott, hogy egyék meg a buszon, csak éppen elfelejtette kibelezni a csirkét, úgy sütötte meg. Bobbit kisasszony anyja azt mondta, hogy ő nem bánja, a csirke így is, úgy is csirke – emlékezetes szavak, hiszen ez idáig semmiről sem mondott semmit.
Gyerekek születésnapi díszben
VÁSÁRHELYI TAMÁS
Előfordult olyan, hogy megkérdeztek egy magyar gyereket, mi borítja a csirke testét, és azt mondta, hogy nejlonzacskó. Mert életében nem látott mást, csak bontott csirkét.
214. oldal
Hihetetlen, milyen aranyos volt a kiscsibe! Sárga tollai pöttyösek voltak, fekete gombszemeit rám meresztette. Soha nem tágított mellőlem, és ha egy pillanatra szem elől vesztett, nyomban félénk csipogásba kezdett. Akár vécére mentem, akár a tévé előtt ültem, vagy ha lefeküdtem aludni, akkor az ágyam mellett, de Robin mindig velem volt. Csak iskolaidőben kellett nehéz szívvel magára hagynom a kicsit, ám amikor hazaértem, minden alkalommal annál nagyobb örömmel üdvözölt. Csakhogy ez a bensőséges kötődés túlságosan megterhelő lett számomra. A fivérem megszánt, és időről időre átvette a gondozást, hogy néha ezt-azt Robin nélkül is tudjak csinálni, de aztán neki is elege lett belőle. Végül az időközben fiatal csirkévé cseperedett Robin egy egykori angoltanárhoz került, aki nagy állatbarát volt. A férfi és a tyúk gyorsan összebarátkozott, és még sokáig láthattuk mindkettőjüket a szomszédos faluban, amint sétálni indultak: a tanár gyalogszerrel, Robin a vállán.
21. oldal, Az emberek iránti szeretetről
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete 89% Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái
Ma, amikor a repülőgépek és a hajók már a Föld minden pontjára eljuttatják a magvakat, magától értetődőnek vesszük, hogy az étel, amit megeszünk, egy valóságos geográfiai kotyvalék. Ha megvizsgálunk egy jellegzetesen amerikai gyorséttermi fogást, abban találunk majd csirkét (amit először Kínában háziasítottak), burgonyát (az Andokból) vagy kukoricát (Mexikóból), fekete borssal ízesítve (Indiából), a desszert pedig alighanem egy csésze etióp eredetű feketekávé lesz. Igaz, már a 2000 évvel ezelőtti rómaiak is jobbára idegenből származó zagyvaságon éltek. A római termények közül csak a zab és a mák volt őshonos Itáliában. A rómaiak fő táplálékát a Termékeny Félholdról származó csomag jelentette, a kaukázusi eredetű birsalmával, a Közép-Ázsiában nemesített kölessel és köménnyel, az indiai uborkával, szezámmal és citrusfélékkel, valamint a kínai eredetű csirkével, rizzsel, sárgabarackkal, őszibarackkal és muharral kiegészítve. Jóllehet, a római alma legalább tényleg Nyugat-Eurázsiában volt őshonos, termesztése csak a metszés technikájának köszönhetően volt lehetséges, ami viszont szintén Kínából származott.
206-207. oldal