Csill személy
Idézetek
– De ember lett – makacskodott Omikron. – Nem érted, Csill? Ember. Nem tudjuk hazahozni, ha nem akarja, mert egyszerűen nem engedelmeskedik. Tündérnek rajta nincs hatalma.
– Az lehet – mondta Csill –, de van nekem.
Írisz elkapta a kezét. Nem szólt, csak ránézett, s úgy nézett rá, hogy Csill szeme megfelhősödött.
– Neked? – kérdezte Jusztin, akinek már hányingere volt a sok izgalomtól. – Mért éppen neked? Ismerlek kétszázezer éve. Hát te nem vagy ugyanolyan tündér, mint mi?
– Dehogy vagyok – mondta Csill –, hogy volnék. Nekem meg emberagyam van. Csak nem képzelitek, hogy tündéraggyal kitaláltam volna azt a sok mindent, és lehetnék ekkora varázsló?
195. oldal, Atipati
Úgy nézett Csillre, mint valami különleges tündércsodára, mert a patikus még soha életében nem járt a palotában, mindig csak a tégelyei közt motozott, gyomlált vagy muzsikált. Teljesen jelentéktelen valaki volt, nem is értette, hogy került most a főtündérek közé.
194. oldal, Európa, 2008.
Csill, a gyógyszerész éppen reggelizett, mikor Kencefice, a felesége bekiáltott hozzá, hogy menjen ki a patikába, mert itt van Amalfi kapitány. Csill hanyatt-homlok rohant ki magánlakásából a gyógyszertár öltözőjébe, hogy felvegye a köpenyét; egész Tündérországban kevés olyan lakó akadt, akit olyan szívesen kiszolgált volna, mint éppen Amalfit. Mikor kilépett a lakását a laboratóriumtól s a gyógyszertár helyiségétől elválasztó kis folyosóról a tégelyek, gömbök s orvosságos fiókok közé, a kapitány éppen a szolgálati szárnyát vetette le, s adta oda Csillnének. Ez szabály volt, konvertort csak úgy volt szabad bevenni, ha az ember előzőleg leadta a szárnyát Csillnél.
24. oldal, Európa, 2008.