csavarhúzó tárgy
Idézetek
A nők táskái
A nők táskáiban mindig van egy ütvefúró,
egy csillagfejes csavarhúzó és egy habszivacs,
meg pár cipzáras rekesz a lejárt iratoknak,
többféle fájdalomcsillapító, kötszer és jód.
A nők táskáiban mindig van egy szakadt fénykép,
ami legalább százéves, rajta az összes ős,
pár ultrahangfelvétel, egy kétkazettás magnó,
gitárhúr, fogselyem, szikkadt marhabél.
A nők táskáiban soha nincsen titok,
belenézhetsz bármikor, ha előtted állnak
a buszon, itt az ellenőr, ők bérletet keresnek.
Kihullik belőle toboz, kontycsat, sok blokk.
Kihullik belőle morzsa, kulcskarika
kulcs nélkül, hull régi töltő, meg alpakka
étkészlet, és egy kifordult focimez.
Felszedik a földről, és félnek, hogy valamit
elhagynak. Ha leszállnak, mindig visszanéznek,
nem maradt-e valami a járaton.
A nők táskáiban mindig szakadt a bélés,
és a bélés alá szorul számtalan dolog.
De a férfiak táskáiban semmi nincs.
Mert a férfiaknak nem kell táska.
Ha bármit el kell tenniük útközben,
megkérik a nőt, hogy
ugyan tegye be az övébe, ha már elhozta magával.
11. oldal
– Mindenesetre hoztam neked valamit – tette el Kai a zsebmonitort, és előhúzta a másik kezét a háta mögül, amelyben egy fehér szalaggal átkötött, aranyszínű, hosszúkás, lapos dobozt tartott. A papír gyönyörű volt, maga a csomagolás már kevésbé. Cinder kezéből hangos csattanással esett ki a csavarhúzó.
– Ezt meg most miért kell?
A fiú arcán egy pillanatnyi fájdalom suhant át.
– Miért? Nem vehetek neked ajándékot? – kérdezte olyan hangon, hogy Cinder vezetékeiben majdnem elakadtak az elektromos impulzusok.
– Nem. Azután semmiképp, hogy a héten vagy hat üzenetedre nem válaszoltam. Eszednél vagy?
– Szóval megkaptad őket?
Cinder felkönyökölt az asztalra, arcát a két tenyerébe temette.
– Persze, hogy meg.
– Akkor meg miért nem válaszoltál? Valami rosszat tettem?
– Nem. Igen. – hunyta le a szemét a lány, és erősen masszírozni kezdte a halántékát. Azt hitte, hogy a nehezén már túl vannak. Ő szépen lelép, Kai meg majd éli a saját életét.
Marissa Meyer: Cinder 91% Hamupipőke a kiborgok között
Van nálam varrókészlet, csavarhúzó, törlőkendő, cipőfűző, ceruza- és bébielem, metszőolló, meg egy csomag sárgarépa-vetőmag. Nem, kettő. Vörös Óriás típusú. A Nap is az lesz pár milliárd év múlva, mit szóltok hozzá? Azt mondják, legkésőbb akkor hal ki az emberiség, ha addig el nem intézzük magunkat. Szóval még táguló csillag is van a zsebemben, de pótkulccsal sajnos nem készültem.
Azt hittem, régóta száműzték őket garázsunk Szibériájába, hasonlóan a pogókhoz, a görkorcsolyákhoz, a gördeszkákhoz, a társasjátékokhoz, a jojókhoz, a fallabdaütőkhöz, a tikitakikhoz, a rollerekhez, a Tanuljunk spanyolul-kazettákhoz, a minikártyához, az üvegszálas kenuhoz és az ezernyi más játékszerhez és szórakoztató eszközhöz, amelyek lázas, de rövid ideig tartó népszerűséget élveztek, és megszámlálhatatlan veszekedést robbantottak ki a családi berkekben, mielőtt kegyvesztetten, megszürkülten kivettettek a sötétségbe, a szén, a fűnyíró és a csavarhúzók mellé.
Ha lett volna egy csavarhúzója, akkor gond nélkül végre tudta volna hajtani a tervét. De nem volt. Ilyen apróságok döntik el az ember sorsát. Jelentéktelen dolgok és események,mint például egy véletlen találkozás, váratlan szavak, az emberre hirtelen rámosolygó szerencse. Mindennek befolyása lehet a jövőre, és pont ezért nem lehet előre látni a dolgok alakulását.
– Ha jövő héten be kell zárnom a gyárat, Kit bejöhet és átvizsgálhatja a gépeket, amíg állnak – mondta Amos. – Mindig jobb megelőzni, mint javítani, nem így van?
– De igen, uram. Szólok majd neki.
– Helyes – mondta Amos. – Én pedig vásárolok Kitnek egy csavarhúzót.
347. oldal