!

Csáth Géza személy

Illés Endre: Mestereim, barátaim, szerelmeim I-II.
Esterházy Péter: Függő
Karinthy Frigyes: Miniatűrök
Köves Gábor: Mi az, hogy nagymenők?
Csepella Olivér: Nyugat + zombik
Benyhe Bernát (szerk.): Közösség

Idézetek

>!
sophie P

Visszatérve az interjúihoz: Singer hogy került az alanyai közé?

A hetvenes években egy könyvsorozatot szerkesztettem a Penguin kiadó számára Writers from the Other Europe címmel, melyben kortárs kelet-európai írókat adtunk ki. Főleg élőket, például Konrádot is, de Bruno Schulzcal kivételt tettem. Akkoriban senki sem ismerte Amerikában, én sem, más sem, egy barátom hívta fel rá a figyelmemet. Akkora hatással volt rám, hogy azt mondtam, ám legyen, legyen egy halott író is a sorozatban.

E tekintetben Csáth Gézával is kivételt tett.

Igen, ugyanebben a sorozatban Csáth Gézát is kiadtuk; micsoda csodálatosan elborult történetei voltak! Faltam őket, de csak én; jó, ha két példány fogyott a kötetből, de az is lehet, hogy csak egy volt.

16. oldal - Philip Roth

Köves Gábor: Mi az, hogy nagymenők? Sztárinterjúk – Umberto Ecótól Kate Winsletig

Kapcsolódó szócikkek: Csáth Géza
>!
sophie P

Ama előkelő és szimpatikus íróművészek közül való, akiket sikerre és elismerésre predesztinál egy negatív kvalitás: hogy nincsen modoruk, nagyjában jellemző stílusuk sincsen, és így öntudatuk, okosságuk, megfigyelésük objektív értékét, szóval a mondanivalóikat nem nyűgözi le a mindent egységesítő formának az a misztikuma, ami ösztönös és nagyon is szubjektív művészek írásában a legkonkrétabb és legkörülírtabb mondanivalót vagy megfigyelést elvonttá és homályossá tompítja.

87. oldal - Csáth Géza: Délutáni álom (Nyugat, 1911. június 01.)

Kapcsolódó szócikkek: Csáth Géza
>!
Carmilla 

Számos orvost lelhetünk fel az irodalomban, mely felhívja a figyelmet a két közösségi jellegű hivatás párhuzamosságára (pl. Németh László, Csáth Géza, Csehov, Albert Schweitzer).

213. oldal, Haraszti Réka: Orvosközösségek (BMA, 2009)

Benyhe Bernát (szerk.): Közösség Nézőpontok és értelmezések

>!
nettikeee P

– … De akkor hogyhogy egyedül jöttél értem?
– Ennyi bagónk volt. De ne félj, most legalább a csendőrség látja, mire lő. Legutóbb még navában hallucináltak.
– Áh, akkor kellett volna jönnöm.

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Csáth Géza
1 hozzászólás
>!
nettikeee P

– Jé, cigi! Hoztál valami jó piát?
– Nincs nálam, csak ópiát.

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cigaretta · Csáth Géza · Kosztolányi Dezső · ópium
Hirdetés
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

„Korán keltem, hogy még lássam a világot. A virágok, színek, formák rémesen erős érzéseket keltettek bennem. Gyógyítottam a betegeket. Élveztem az evést, ivást, a tejet, a húst, mindent.”
Csáth Géza kezdi így – az izgalom és a telhetetlenség szavaival – egyik töredék naplóját. Miután egészen fiatalon elroncsolta életét, sokszor nekiült naplót írni. Mindig összegezni kívánt. Összegezni – s a vallomás vad őszinteségével, vad önvizsgálatokkal és elhatározásokkal talán megmenekülni. De olyan mély szakadékba vetette magát, hogy csak a korai halál kegyelmezett neki.

2. kötet - 214. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Csáth Géza · napló
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Gyilkossága és öngyilkossága előtt konokul már csak önmagával tudott foglalkozni. Pénelopé-szerűen egyre írja és egyre szétfejti naplóit. Ezekben a naplószerű feljegyzésekben vissza-visszatér egy Kosztolányi-vershez – a szavait, a sorait régen elfelejtette, de a tartalom és a dallam tisztán él benne.
Ezt idézi minduntalan:

Most úgy szeretnék egy párnát keresni,
csak oly kicsit, mint egy kislány-kebel,
vagy még inkább a földre arccal esni,
és elfeledni mindent, csendben, el.

2. kötet - 226. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Csáth Géza
>!
Mária P

…Csáth elegáns volt, miként Abbázia…

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Csáth Géza