csalogány állat

A háborúig annyi csalogány volt, ám a háború után vagy két évig senki nem hallotta őket, a földet felszántottuk, ahogy mondani szokás még az öregapánk trágyája is kifordult belőle… A csalogányok csak a harmadik esztendőben jelentek meg. Hol voltak addig? Senki nem tudta. Csak három év múlva tértek vissza fészkelőhelyeikre.

214. oldal

VALLOMÁS

Igen, ám hallja vallomásom
Igen, én hűtelen vagyok.
Bűbájával a május átfon,
Csábítanak a csillagok.

Oh, hallja-e, a csalogány szól,
Ujong, zokog, csattog, kitör,
És Ön nem félt a csalogánytól,
Ki féltett minden gimplitől?

Pedig a lelkemen hat által
És ujong és dobog szivem,
Ha felhangzik a csalogánydal
Az erdő árnyas mélyiben.

Remegve, szivdobogva hallom
Az erdő mélységes neszét
És Önt nem is aggasztja valjon
Ez édes suttogó beszéd?

Emlékezzék a gerliczére,
Sok évekig volt fogva már
S mi aztán elfeledtük végre,
Hogy szárnya van és hogy madár.

Lehet, hogy ő is elfeledte
Az édes szárnyalást talán,
Mig jött egy langyos május este,
Szellő járt, szólt a csalogány.

S ő uj életre kelve szinte
A régi vágyat föllelé,
Csapongó szárnya messze vitte
A távol rengeteg felé!

Vigyázzon Karlin, úgy ne járjon,
– Mint gerléjével – én velem,
Egyszerre csak kitárom szárnyam
És elrepülök hirtelen!

Mit, Ön nevet? Karlin vigyázzon,
Nem látja ég, föld mint ragyog?
Búbájával a május átfon,
Csábítanak a csillagok!

32-33. oldal (Singer és Wolfner, 1894)

– Nem emlékszem sok mindenre az anyukámról – kezdte Hamupipőke. – Csak arra, hogy minden este egy csalogányról énekelt altatódalt.

151. oldal

A május: madárdal,
virágillat,
harsogó zöld fűben,
arany pitypang,
éneklő csalogány,
gólyakelep,
nyújtózó ágakon
zöld levelek,
zümmögő bogárkák,
lepkék tánca,
fürtjeit kínáló
dús orgona,
tóparti békáknak
esti dala,
madarak bölcsőjét
szél ringatja,
erdőben kakukk szól,
kis gyík surran,
kék égen fecske száll
a magasban…

139. oldal, Május

– Azt mondják, a csalogány éneke szelíd halált hoz a haldoklónak – suttogta Olga.

80. oldal