Csagin Konsztantyin Igorjevics (Kotya) személy

Szergej Lukjanyenko: Világok őre

Idézetek

csartak P>!

Odanyújtottam neki egy üveg Obolonyt. Nem álltam meg, hogy ne kérdezzem:
– Figyelj, te mindig ezt a sört iszod?
– Tetszik nekem a reklámstratégiájuk – nevette el magát Kotya. – Képzeld, azt javasolják a fantasztikus szerzőknek, hogy emlegessék a könyveikben az Obolony sört.
– Na és?
– Ha a kötetben tízszer előfordul az Obolony szó, a szerző prémiumot kap. Kapisgálod?
– Ilyen egyszerű? – lelkesedtem.- Obolony, Obolony, Obolony, és kész?
– Tízszer egymás után, Obolony – hangsúlyozta Kotya. – Legalább.
– És egyáltalán mi az az obolony? – kérdeztem.
– Mocsaras folyópart.
– Komolyan? Akkor az Obolony mocsárvízből készült sör?
– De hát finom!

150. oldal

9 hozzászólás
Shanara>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– […] Gyere igyuk meg a sörünket!
– Képes vagy sörözni, amikor valahol éppen meggyilkolnak egy nőt? – jajgatott Kotya.
– És te képes vagy?
Kotya elgondolkodott.
– Képes. A világon valahol mindig éppen megölnek valakit. Emiatt nem halhatunk szomjan.

179. oldal (Metropolis Media, 2011.)

14 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!

– Takarítasz? – kérdezte Kotya végigmérve a frissen mosott padlót és a rongyot a kezemben. – Ez igen!
Úgy láttam, Illan is elismeréssel néz körül. Semmi nem szerez akkora örömet egy nőnek, mint a házimunkát végző férfi.

294. oldal (Metropolis Media, 2011)

Masni>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Az emberek átverhetnek. A kutya sosem árul el… Ezt bele kell írnom egy zoofilről szóló elbeszélésbe…
– Undorító disznó vagy – mondtam. – Biztosan író lesz belőled. Az ember bajából is sztorit fabrikálsz.

28-29. oldal (Metropolis Media, 2011)

Wormy>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Egyetlen apró lépés egy egész hatalmas világot nyit meg – szólalt meg hirtelen Kotya.
– Mi? – Összerezzentem. – Miről beszélsz?
– Hát… először léptünk be egy idegen világba. Ilyenkor mondani kell valamit. – Tekintetem súlya alatt Kotya még a sötétben is zavarba jött. – Valami okosat.
– Először? Itt csak úgy nyüzsögnek az emberek! Ide-oda járkálnak. És mi is kijöttünk már egy órával ezelőtt, megnézni a tornyot.
– Az nem számít… Menjünk?

105. oldal