Cristina Mendoza Rosales személy
Idézetek
– Akartál már valaha nagyon közelről megnézni egy gusztustalan csápot? – kérdezte Emma.
– Nem én.
[…]
– Soha senki nem válaszol igennel erre a kérdésre – állapította meg szomorúan Emma.
– Magnus egyszer bemutatott egy boszorkánymesternek, akinek ilyen csápjai voltak – mondta Clary. – Marvinnak hívták.
– Feltételezem, ezek nem Marvin maradványai – tippelt Julian.
75-76. oldal, 4. Világtalan vidék
– […] Nem csak a vér teszi a családot.
50. oldal, Első rész - Halandó nem érez bánatot - 3. Örök nyugalom
– A gyásztól nem leszünk gyengébbek – jelentette ki határozottan Cristina. – Emberré tesz bennünket.
50. oldal, Első rész - Halandó nem érez bánatot - 3. Örök nyugalom
Az oldalára fordult, és megérintette a boszorkányfényét az éjjeliszekrényén. A kő halványan világította be a szobát az irdatlan angol ággyal meg a nehéz tölgyfa bútorokkal. Valaki a JB meg az LH monogramokat véste a festékbe az ablak mellett.
Megpaskolta Emma hátát, a lány pedig úgy kapaszkodott belé, mintha az élete múlna rajta, és ebben a szent pillanatban elhatározta, hogy ha valaha bárki bántani próbálja Cristinát, akkor porrá zúzza az illetőt, majd jópofa homokvárakat épít a maradványaiból.
274. oldal, 12. Több volt mint soké
Kopogtak. Ahogy elhúzódtak egymástól, már nyílt is az ajtó. Mindketten Kieranra számítottak – amikor aztán Magnus lépett be a szobába, Markon látszott a csalódottság. A boszorkánymester két gravírozott fémkulacsot hozott magával, és felhúzta a szemöldökét, amikor meglátta a fiú tekintetét.
– Nem tudom, kire számítottál, de sajnálom, hogy nem az vagyok – mondta szárazon. – Viszont kész az ellenszer.
Cristina azt hitte, végigsöpör majd rajta a megkönnyebbülés. Ehelyett azonban nem érzett semmit. Bal kezével megérintette fájó csuklóját, és Markra pillantott, aki a padlóra szegezte a tekintetét.
– Nem kell mindjárt a nyakamba ugrani – jegyezte meg a boszorkánymester, ahogy mindkettejüknek átadott egy-egy kulacsot. – A túlzásba vitt hálálkodás csak zavarba hoz, bár a készpénzadományoknak azért mindig örülök.
609. oldal, 26. fejezet - Bús, magányos út (Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2017)
– Azta! Szexi, de elég fura – mondta Emma. – Nem is biztos, hogy fel tudok dolgozni ennyi szexi furaságot.
– Semmi fura nincs benne!
– Dehogy nincs. Jó úton haladsz a felé, hogy tündéri édeshármas legyen ebből. Vagy valamiféle háború.
– Emma!
– Dögös tündéres édeshármas! – élénkült fel Emma. – Elmondhatom majd, hogy ismertelek azokban az időkben.
587. oldal, 26. Bús, magányos út
520. oldal, 23. fejezet - Nincs árapály (Könyvmolyképző Kiadó, 2019)