– Azt üzenem az embereknek, nehogy abba a tévhitbe ringassák magukat, hogy tűzszünet esetén a Kapitólium megkegyelmezne nekik. Ez hiú ábránd. Pontosan tudjuk, kik ők, és milyen aljasságokra képesek. – Felemelem a kezemet, és körbemutatok a pusztítás borzalmas nyomain. – Erre képesek! Nekünk pedig harcolnunk kell ellenük!
[…]
– Snow elnök üzenni akart nekünk? Hát jól van, akkor figyeljen ide, mert most én üzenek neki! Megkínozhat bennünket, lebombázhatja a házainkat, felégetheti a körzeteinket, de előtte nézze meg ezt! […]
– A tűz már lobog! […] – És ha mi elégünk, ti is velünk pusztultok!
Az utolsó szó szinte megdermed a levegőben. Úgy érzem, mintha megállna az idő. A hőség felhőként burkol be, de ez a forróság nem a körülöttem lángoló épületekből és repülőgéproncsokból árad, hanem belőlem.
– Felvétel vége! […] Elismerően odabiccent, és annyit mond:
– Ez klassz lett.