Covent Garden Piac, London helyszín

Charles Dickens: Copperfield Dávid
Walter Scott: Nigel jussa
Kerstin Gier: Zafírkék
Samantha Shannon: Csontszüret

Idézetek

AniTiger P>!

Jax egyszemélyes riasztórendszereként szemmel tartottam a szektor éteri részén zajló aktivitást.
(…)
Olyasmit is érzékeltem, ami nem a közvetlen közelemben történt: rögtön tudtam, ha kint, az utcán végigsétált egy látó, és megéreztem, amikor Covent Gardenben gyülekezni kezdtek a lelkek. Amint rákapcsoltak a létfenntartó gépekre, a Seven Dials egy mérföldes körzetében bármit kiszagoltam az éterben.

9-10. oldal, Az átok

Kapcsolódó szócikkek: Covent Garden Piac, London
KingucK P>!

Az ozsonna-időnk, azt hiszem, félóra volt. Mikor volt elég pénzem, egy itcze kávét szoktam meginni, s hozzá egy darab vajaskenyeret. Mikor nem volt, elnézegettem egy vadkereskedést a Fleet Streeten; vagy elballagtam ilyenkor egészen a Covent Garden piaczig, s ott megbámultam az ananászokat. Szerettem kószálni az Adelphi-színház táján is, mert vonzott a hely sötét boltíveinek rejtelmessége.

11. A magam lábán kezdek élni; de nincs ínyemre

sztimi53>!

A szép Lady Lavinia sugárzó mosollyal ajándékozta meg Gideont, és zöld ruhájában előresuhogott. Láttam, hogy annyira azért már nem fiatal, mint gondoltam. De gyönyörűen énekelt! Mint Anna Netrebko, akit két éve láttunk a Royal Opera House előadásán, a Covent Gardenban.

Kapcsolódó szócikkek: Covent Garden Piac, London
1 hozzászólás
cassiesdream>!

Talán nem haszontalan az olvasót emlékeztetnünk arra, hogy a Temple-Bar, amelyen Heriot átment, akkoriban még nem volt az a csapórácsos boltíves kapu, mint manapság, hanem nyitott léckerítés, afféle palánksor, amelyet éjszaka és riadókor cölöpökkel és láncokkal torlaszoltak el. A Strand, amelyen az aranyműves épp végiglovagolt, szintén nem volt beépített utca, mint ma, de ez a jellege már kialakulóban volt. Ha úgy tetszik, még mindig nyílt országútnak lehetett tekinteni, amelynek déli végén különféle főúri paloták és nemesi udvarházak álltak, mögöttük kertek húzódtak egészen a partig, ahol lépcső vezetett le a vízhez, hogy könnyebben lehessen csónakra szállni; a Strandről a Temzéhez vezető utcák közül jó néhány e kastélyok nemes tulajdonosairól kapta később a nevét. A Strand északi oldalán is hosszú házsor állt, amely mögött egy-egy keresztút mentén, mint például a Saint Martin’s Lane-en, és egyebütt, gyorsan nőttek ki a földből az új épületek; a Covent-Garden azonban még valóságos kert volt, vagy legalábbis még csak itt-ott pettyezte egy-egy épület. De amerre csak a szem ellátott, minden a főváros gyors növekedéséről tanúskodott, s arról, hogy sokáig volt már része a béke, a gazdagság és a törvényes kormányzás áldásaiban. Minden irányban házak emelkedtek, és polgárunk éles szeme már látta annak a kornak közeledtét, amikor a csaknem nyílt országút, melyen most végigporoszkált, összefüggő, szabályos utcává alakul át, amely az udvar és a nemesség palotái által elfoglalt területet egyesíti London polgári városrészével.
Ezután a Charing Crosson át vezetett útja, amely akkor már rég nem volt az a kellemes, csendes falu, ahol a bírák szoktak reggelizni hajdanában a Westminster Hallba menet, hanem kezdett emlékeztetni arra a nagy ütőérre, amelyen Jonson kifejezését használva „a londoni népesség árja átzuhog”. Az épületek gyorsan emelkedtek, de az utca látványa még cseppet sem hasonlított a maihoz.
Az úton járó végül is bekocogott a Whitehallba, átment ama csodaszép kapuívek egyike alatt, melyek mindegyikét Holbein tervezte, és kockamintát alkotó téglából voltak rakva, ugyanazon a kapun, melyhez Moniplies szentségtörő módon Edinburgh Nyugati Kapuját merte hasonlítani, és bejutott a Whitehallt körülvevő térségre, amelyen nagy volt a felfordulás, mert éppen átépítették a palotát.
Jakab király ez idő tájt, nem is sejtve, hogy olyan palotát építtet, amelynek ajtajából egyenest az előtte emelt vérpadra fog menni egyetlen fia, épp azzal volt elfoglalva, hogy lebontassa De Burgh, VIII. Henrik és Erzsébet királynő régi romos palotáját, és helyet készítsen annak a nagyszerű építménynek, amelyre Inigo Jones minden tehetségét ráfordította. A király, nem ismervén a jövőt, váltig sürgette a mestert, s hogy minél gyorsabb munkára ösztönözze, továbbra is Whitehallban lakott, a régi épületek és az emelkedő új épületsor zűrzavarában, amely ekkor olyan labirintust alkotott, hogy nem lehetett benne egykönnyen eligazodni.

Ötödik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Covent Garden Piac, London · London · Temze · Whitehall