Corran Horn személy
„Maga jó, Corran, de nem egy Luke Skywalker.”
―Wedge Antilles Corrannak
A Yavini csata előtt 20-ban született a Korélián.
Születése előtt két évvel halt meg a nagyapja Nejaa Halcyon Jedi Mester. Halálakor Rostek Horn birodalmi ügynök magához vette a Jedi fiát Valint, aki apja után felvette a Hal nevet.
Idézetek
– Tehát a szökés lehetetlen?
Jan kacsintott, és suttogásra fogta a szavát.
– Sosem mondtam, hogy lehetetlen, csak azt, hogy nem lehet kivitelezni.
Corran halkan felnevetett.
– Én a Zsiványkommandóból vagyok. Mi a lehetetlennel üzletelünk, és mindig pontosan szállítjuk.
Mindamellett nem engedte meg magának azt a luxust, hogy higgyen a bejutásban, most mégis büszke volt rá, hogy a kiválasztottak között lehet. Corran sosem fogta vissza magát. A középiskola után azonnal a Koréliai Biztonsági Erők Akadémiájára ment, és folytatta a Horn-dinasztia hagyományait. Az akadémia évkönyvében a családról szóló utolsó bejegyzés az apjára vonatkozott: Hal húsz éve végzett, és döntötte meg az ő apjának, Halnak a rekordját.
Én meg mozt Lázadó vagyok, egy törvényenkívüli. Mit gondolna rólam apám vagy nagyapám? A gondolatra libabőrös lett a háta. Akárhogy is, nem olyan rosszakat, mintha a birodalmiakhoz szegődtem volna.
56. oldal
A droid óvatosan végigmérte Corrant.
– Biztos benne, hogy tudni akarja, uram?
– Hát persze. – Minek kérdezősködik ez ennyit?
– Na jó – mondt a droid, és megint oldalra billentette a fejét. – A másik halálraítélt brutálisan meggyilkolt és élve boncolt fél tucat embert.
Corran összeborzadt.
– Ki volt az?
A droid szeme vörösen villant.
– Ön volt az, uram. önt körözik a Drallon, a Koréliai Szektorban, hat csempész meggyilkolásáért.
Corran a hasát fogta, úgy nevetett. Kénytelen volt leülni. Le is csúszott a padról és Emtri lábánál landolt.
– Hát erről van szó – mondta, és a könnyeit törülgette. – Már meg is feledkeztem róla.
64. oldal
Wedge lepillantott a gyülekezetre, és Corran hátán végigfutott a hideg, amikor a pillantásuk találkozott. Látja az éveket – többet lát a szeme, mint kellene. Corran ismerte Wedge múltját, mert Hal Horn azok között volt, akik megölték Wedge családját a Gus Tretán. Hal Wedge-n tartotta a szemét, és vesztesnek tartotta, miután fegyvereket kezdett csempészni a Lázadók számára.
58. oldal
– És hallottam arról is, hogy Luke Skywalker újjá akarja szervezni a Jedi lovagokat – mosolygott Rhysati. – Noha a Jedik eltűntek mire én megszülettem, de a nagyanyám mesélt róluk és a Klónok háborújáról.
– Az én nagyapám harcolt a Klónok háborújában.
A twi'lek Corranra pillantott.
– A nagyapád Jedi volt?
– Nem, csak a CorSec egyik tisztje, ahogyan az apám, meg én is. Ismert jónéhány Jedit, és harcolt az oldalukon a Korélia mellett, de ő maga nem volt Jedi. A legjobb barátja is Jedi volt, ott halt abban a háborúban, de nagyapa nem beszélt róla. – Corran lehajtotta a fejét. . Amikor Vader a Jedik nyomába eredt, a CorSec feladata volt felkutatni őket, és ez a nagyapámnak nagyon nem tetszett…Pontosan az ilyen birodalmi akciók miatt alakult ki ellenszenv az embereknben, amely megkönnyítette a világok szövetségbe szervezését. Organa hercegnő és a Szövetségnek dolgozó diplomaták többet tettek az Új Köztársaság megerősítéséért, mint amennyit egy egész Katana flotta tudott volna tenni. És a diplomaták keze még így is meg volt kötve.
76. oldal
Corran mély lélegzetet vett, és a gépe orra előtt tízméternyire lévő képzeletbeli pontra koncentrált. Kezét lazán a botkormányon tartotta, és finoman kormányozta a gépet. Igyekezett a hasadék közepén maradni, csak néha libbent jobbra vagy balra, ahogy a sziklafal kiszögellései azt megkívánták.
Egyre szúkebb lett. Nyugi, nyugi. Félméternyit balra húzott, és a szűkület máris mögötte maradt. És még csak meg sem karcolta a gépe szárnyát. A hasadék fala sebesen rohant el melllette, szürke és kék színei egybeolvadtak. Corran azon kapta magát, hogy minden nehézség nélkül kormányozza a gépét. Tudta, ha teljes sebességgel haladna, akkor sem érhetné baj.
Mintha kilométerek volnának mindkét oldalon, nem csupán méterek. A hasadék végét jelző világos vonal szinte berobbant a képernyőre. Most pedig lássuk a célpontokat.
92. oldal
Mielőtt Wedge válaszolhatott volna, egy ravasz tekintetű, fényesen csillogó szemű férfi lendült be az ajtón. A küszöbön megállva visszanézett a titkárra, és odaszólt neki:
– Egy perc az egész, és már itt sem vagyok!
Azzal a jövevény Wedge felé fordult, és bár aggodalmasan ráncolta a homlokát, olyan szélesen vigyorgott, akár egy hutt, mialatt megkérdezte:
– Hé, Wedge, nincs kedved elugrani velem a Kesselre?
– A Kesselre? Sosem hittem volna, hogy valaha oda akarsz menni – felelte Wedge meglepetten pislogva. – Köszönöm a meghívást, Han, de rengeteg dolgom van.
– Nem az a feladatod, hogy figyelj rájuk, hanem hogy tanulj tőlük. – Egyre élesebb hangon beszélt, és a szavai mintha átdübörögtek volna rajtam. – Egyszer te is el fogsz érkezni egy pontra, amikor a sötét oldal megszólít téged. Rendkívül csábító, és mindent felajánl, főleg azt, hogy csekély erőfeszítések révén is elérheted a céljaidat. Tanulj mindabból, amit a társaid elszenvedtek, hogy az erejük a te erőd legyen, amikor szembenézel ezzel a próbával.