Corran Horn személy

Michael A. Stackpole: A Bactaháború
Michael A. Stackpole: A Krytos-csapda
Michael A. Stackpole: Zsiványkommandó
Michael A. Stackpole: Wedge játszmája
Michael A. Stackpole: Én, a Jedi
Greg Keyes: The Final Prophecy
!

„Maga jó, Corran, de nem egy Luke Skywalker.”
―Wedge Antilles Corrannak

A Yavini csata előtt 20-ban született a Korélián.
Születése előtt két évvel halt meg a nagyapja Nejaa Halcyon Jedi Mester. Halálakor Rostek Horn birodalmi ügynök magához vette a Jedi fiát Valint, aki apja után felvette a Hal nevet.

http://hu.starwars.wikia.com/wiki/Corran_Horn


Idézetek

Szelén>!

Corran összevonta a szemöldökét, mert tudta, hogy a bajtársainak nem sok idejük marad a TIE-vadászokra. Nem bánná, ha meghazudtolnák, és legalább két TIE-gépet kilőnének a korvett mellől. Antilles parancsnok egymaga megcsinálná, de neki már két Halálcsillag van a fülkéjére pingálva.

16. oldal

Szelén>!

– Jó, jó, de ki ő? – ráncolta a homlokát Corran. – Nem egy Luke Skywalker, az biztos, de ott volt a Bakurán a Zsiványkommandóval, és túlélte az Endort is.
A twi'lek vörös szeme megvillant.
– Az Endor-jelvény közepén fekete folt is volt…ez azt jelenti, hogy túlélte a Halálcsillag elleni támadást is.
Rhysati átölelte Corran nyakát, és a kezével megemelte az állát.
– Mit számít az, hogy ki ő?
– Rhys, ez az ember kilőtte a három legjobb pilótánkat, engem is elkapott, és azt mondta, be van rozsdásodva! Tudni akarom, kicsoda, mert roppant veszélyes!

24-25. oldal

Szelén>!

– Nem számít – jelentettem ki magabiztosan, és meghúztam a köpenyem övét. – Akármilyen jól terveztette is meg a Császár a katonáit, nem elég jók ahhoz, hogy megállítsanak. Vagy elfutnak előlem, vagy meghalnak. Ebből választhatnak.

– Koréliaiak… – dünnyögte Luke a fejét csóválva. – Nem csoda, hogy a többi Jedi nem akarta, hogy elhagyjátok a saját rendszereteket.

– A többiek csak attól féltek – vágtam vissza a mesterre kacsintva –, hogy miután mi végzünk, nekik már nem marad tennivalójuk.

Kapcsolódó szócikkek: Corran Horn · Jedi · Korélia · Luke Skywalker
Szelén>!

– Ez az egész a gonosz természetéről szól, nem igaz? A gonosz önző, míg a jó önzetlen. Ha olyasmit teszek, ami nekem, csakis nekem jó, és közben ártok másoknak, akkor gonosz vagyok. Ha viszont azért teszek valamit, hogy óvjak másokat, ha ütközőnek állítom magam mások és a gonosz közé, akkor jót cselekszem.

A caamasi balra billentette a fejét, és elmélyülten bólogatva válaszolt:

– Hiába vezérelnek jó szándékok, alapos megfontolás nélkül a tetteid még lehetnek gonoszak. A gond természetesen az, hogy gonoszságot művelni mindig könnyű, ellenállni a gonosznak soha nem az.

Kapcsolódó szócikkek: Corran Horn · Elegos A'Kla · gonosz · jóság
Szelén>!

– Igazad van. Már nem tudom, hogy ki vagyok valójában.

– Hát akkor azt javaslom – közölte mosolyogva Elegos –, hogy kezdj el emlékezni!

– Mondani könnyebb, mint megtenni – vágtam vissza nevetve.

– Szó sincs róla – tiltakozott a caamasi, és nekilátott bekötözni a bal kezemet. – Indulj el onnan, ahol most vagy, és menj vissza addig, amíg megtalálod az utolsó helyet, ahol még tudtad, hogy ki vagy.

Kapcsolódó szócikkek: Corran Horn · Elegos A'Kla
Szelén>!

– Ha megengeded – felelte megfontoltan bólogatva Elegos, – idéznék neked egy caamasi mondást.

– Tessék!

Elegos összekulcsolta hasa előtt a kezét, és a fejét oldalra billentve beszélt:

– Ha már nem hallod, hogy a szél a neveden szólít, ideje elgondolkodnod azon, hogy talán elfelejtetted a nevedet.

Kapcsolódó szócikkek: Corran Horn · Elegos A'Kla
Szelén>!

– Jut eszembe, a te lapátod csak támaszkodásra való, vagy dolgozni is lehet vele?

– Lehet, persze, hogy lehet. Szeretnéd kipróbálni? A tiéd már elkopott?

– Nem óhajtasz segíteni? – kérdeztem.

Kapcsolódó szócikkek: Corran Horn · Rostek Horn
Szelén>!

Már azon a napon nekiláttam megnyugtatni magamat, és leegyszerűsíteni az életmódomat. Kizárólag vizet ittam, és ízesítetlen lepényt ettem. Tavira ajándékainak java részét kisöpörtem a hálószobámból, a többit bezártam a falfülkékbe. Végül leültem a szoba közepére, és az alkatrészeket félkörbe rendeztem magam körül. Gondosan tanulmányoztam minden egyes darabot, és az Erő segítségével alaposan átvizsgáltam valamennyit. Tudtam, hogy a kezem fogja összeszerelni őket, de azt akartam, hogy úgy illeszkedjenek egymáshoz, mintha összenőttek volna. A fénykard nem pusztán egy rakás fémtárgy összessége, és a megteremtéséhez látnom kellett, hogyan tartoznak össze az egyes részek.

Beleillesztettem az aktiváló gombot a markolatnak kiszemelt rúd furatába, és bepattintottam a csatlakozókat a dimetris-áramkör lapkájának megfelelő aljzatába. Ezt belerögzítettem magába a markolatba, aztán tettem rá némi szigetelést, hogy megóvjam a tápvezeték legkisebb szivárgásától is. A következő lépésben a helyükre illesztettem a pengét kialakító és fókuszáló ékköveket. Középre, folytonos energialencsének a Durindfire került – egy ugyanilyen kő ezüstös színt kölcsönzött a nagyapám pengéjének. A másik két foglalatba egy gyémántot, illetve egy smaragdot illesztettem. Nem tudhattam előre, hogy a smaragd milyen árnyalattal színezi majd meg a pengét, a gyémántról reméltem, hogy némi színjátszó hatást ad majd.

A markolat penge felőli végére rácsavartam a nagyenergiájú áramlásszabályzót. Ez hordozta a negatív töltést, amely ellensúlyozta a penge pozitív töltését, illetve szilárd alapot képezett, hogy a penge töve ne kúszhasson visszafelé, a kezem irányába. A fénykarddal való vívás anélkül is elég nehéz volt, hogy levágta volna a Jedi ujjait…

A helyére pattintottam a töltetlen energiacellát, és bekötöttem a kábeleit az újratöltő foglalatba. Rácsavartam az újratöltő foglalatot a markolat aljára, de nem tekertem rá a fogantyú eredeti végdarabját, hogy megvédje, mert előbb még fel kellett töltenem a cellát. Oldalra nyújtottam a kezemet, megfogtam az egyik műhelyünkből kölcsönzött transzformátor vezetékét, és annak dugóját belenyomtam az újratöltő aljzatába.

Mutatóujjamat a transzformátor kapcsológombján tartva vettem egy mély lélegzetet, és meditációs transzba merültem. Az anyag olyan szintű manipulációjára, amelynek során az egyes alkatrészek egymásba olvadva teremtették meg a fegyvert, legfeljebb a Yodához hasonló nagymesterek lettek volna képesek, viszont a letűnt korok Jedijei eleget tanulmányozták és tökéletesítették az eljárásokat ahhoz, hogy akár egy tanítvány is képes legyen végrehajtani azokat. Mindez egy már-már feledésbe merült mesterség, vagy inkább művészet volt – egy szál, amely a jelent kötötte össze a megsemmisített múlttal –, és azzal, amit véghezvittem, teljesen átvettem a Jedi-örökségemet.

Megnyomtam a gombot, az energia lassan áradt, hogy megtöltse a telepet. Megnyitottam magamat az Erőnek, és bal kezemet a markolaton tartva átitattam a kardot a világos oldal energiáival. És mialatt így tettem, apró változások mentek végbe a fegyverben. Elemi szálak mozdultak arrébb, amitől még több energia áradt a cellába illetve végig a többi alkatrészen. Nem tudtam pontosan, hogy hogyan zajlottak le a változások, azt viszont éreztem, hogy bennem is változni kezd valami.

Azzal, hogy a cél érdekében átcsatornáztam magamon az Erőt, bekövetkezett a végső átalakulásom. A fúzió megteremtette azt a személyt, aki életem végig leszek. Megmaradt bennem a pilóta-énem az a kicsit nagyképű, jól fejlett egóval megáldott alak, aki készségesen vállalta a legnehezebb küldetéseket is. De megmaradt bennem az ügynök-énem is: a nyomozó, aki gyűlöli a bűnt, és aki ütközőként szolgál a Galaxis ártatlan polgárai, illetve az őket kínzó undok nyálka között.

És Jedi lettem.

Kapcsolódó szócikkek: az Erő · Corran Horn · fénykard
Hippoforaccus>!

– Ez a legjobb szobánk – jelentette ki rövid várakozás után.
– Ez a legjobb szobátok amit hajlandóak vagytok átadni nekem – javítottam ki.
– Igen valami ilyesmiről van szó – ismerte el mosolyogva Kech.
– Csakhogy ez nekem kevés – közöltem és határozottan odamentem a következő ajtóhoz, rávágtam néhányszor az öklömmel, és bekurjantottam: – Nyisd Ki!
Az ajtó másodpercekkel később feltárult, és a küszöbön túlról egy shistavanen farkasnő vicsorgott rám. A testét hófehér bunda borította, a szeme rózsaszínben játszott, és bár alacsonyabb volt mint azok a shistavanenek, akikkel eddig találkoztam, tudtam, hogy pillanatok alatt darabokra téphetne. A nyitott ajtón át sajátos szagok áramlottak felém, és egy csapásra megtudtam, hogy ki lakott előttem a szobában.
Szélesen rávigyorogtam a farkasnőre, és köszöntem neki:
– Hahó, én vagyok az új szomszéd! Örülök a találkozásnak.

Kapcsolódó szócikkek: Corran Horn · shistavanen
Hippoforaccus>!

– Annyi bizonyos, hogy idősebbnek tűnsz a valódi korodnál. A bajusz és a kecskeszakáll annyira megváltoztatja az állad körvonalát, hogy amikor felhívtál alig ismertelek meg.
– Nem lehet, hogy a zöld szín miatt történt? – horkantam fel. – Sosem hittem volna, hogy egy hajfestés ennyire bonyolult dolog.
– Corran, el kellett volna olvasnod a dobozra írt utasításokat! – vágott vissza Iella.
– Megtettem – feleltem kurtán.
– És be is kellett volna tartanod valamennyit!

Kapcsolódó szócikkek: Corran Horn