Conor O’Malley személy

Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny

Idézetek

S_z_a_n_d_i_i P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Ki vagyok én? ismételte a szörny, még mindig nagyon hangosan. Gerinc vagyok a hegyvonulatokon! A folyók könnye vagyok! Én vagyok a szelek lélegzete! Az őzet megölő farkas, az egeret megölő sólyom, a legyet megölő pók! És én vagyok, amit felfalnak: az őz, az egér és a légy! A világkígyó, ami a saját farkába harap! Én vagyok a megszelídíthetetlen vadon! Azzal felemelte Conort a szeme magasságába. Én vagyok a feltöretlen föld, és most eljöttem érted, Conor O’Malley.
– Szerintem csak egy fa vagy – jelentette ki Conor

Kapcsolódó szócikkek: Conor O’Malley
Bogilie>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Conor egészen szorosan fogta az édesanyját.
Így tudta végül elengedni.

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Conor O’Malley
Perly>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A történetek fontosak, mondta a szörny. Van, amikor fontosabbak mindennél, mert az igazságot hordozzák.
– Önéletírás – szólt Conor keserűen, csak úgy maga elé.
A szörny arcán meglepetés látszott.
Csakugyan, mondta. Megfordult, hogy menjen, de még visszanézett Conorra. Hamarosan visszajövök.
– Tudni akarom, hogy mi lesz anyával! – kiáltotta Conor.
A szörny megállt. Szerintem már tudod.
– Azt mondtad, hogy gyógyító fa vagy. Akkor, gyógyíts!
Azt csinálom, felelte a szörny.

Kapcsolódó szócikkek: Conor O’Malley
sissiwolf>!

– Hogy micsoda? – Conor döbbenten nézett körül a hátsókertben. – Királyság? Itt?
A szörny csodálkozva billentette oldalra a fejét. Soha nem hallottál róla?
– Nem – mondta Conor. – Még hogy királyság! Hiszen még egy nyamvadt McDonaldsunk sincs.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Conor O’Malley · McDonald's
Tüli P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Az én hibám. Én engedtem el – mondta.
Te nem vagy hibás, mondta a szörny, és a hangja most olyan volt, mint egy enyhe fuvallat.
– De az vagyok.
Te csak azt akartad, hogy véget érjen a fájdalom. A saját fájdalmad. Hogy véget érjen a magányod. Ez a legemberibb, legtermészetesebb érzés.
– De nem akartam! – mondta Conor.
Dehogynem akartad, mondta a szörny, és ugyanakkor mégsem.
Conor szipogott egyet, aztán felnézett a szörny arcába, úgy tornyosult föléje, mint egy áthatolhatatlan fal.
– Hogy lehet mindkettő egyszerre igaz?
Úgy, hogy az emberek bonyolult lények. Vajon hogy lehet egy királyné egyszerre jó boszorkány és rossz boszorkány? Hogy lehet egy királyfi egyszerre gyilkos és megmentő? Hogy lehet egy patikárius gonosz természetű, de igazságos? Hogy lehet egy lelkész elvtelen, de jószívű? Hogy lehet, hogy a láthatatlan emberek magányosak lesznek, ha végre észreveszik őket?
– Fogalmam sincs – vonta meg a vállát kimerülten Conor. – Mindig is úgy éreztem, hogy a te meséidnek semmi értelme.
A válasz a következő: nem az a lényeg, hogy mit gondolsz, mert az elméd mindennap ezerszer mond ellent önmagának. Azt akartad, hogy vége legyen, de könyörögtél nekem, hogy mentsem meg. Az eszeddel könnyen elhiszed a kegyes hazugságokat, miközben tisztában vagy a fájdalmas igazsággal, ami a hazugságokat szükségessé teszi. És az elméd megbüntet, ha mindkettőben hiszel.
– De hogy lehet megküzdeni vele? – kérdezte Conor rekedten. – Hogy lehet megküzdeni ezzel a sok ellentmondó érzéssel?
Úgy, hogy kimondod az igazat. Ahogy most is kimondtad.

200. oldal (Vivandra, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Conor O’Malley
TribeBubu P>!

Talán börtönbe záratja. Vagy, ami még rosszabb, kollégiumba küldi.

150. oldal, Nincs mese (Vivandra, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: börtön · Conor O’Malley · kollégium