Conan személy
Idézetek
– […] Sokkal könnyebb elpusztítani egy falakkal körülvett várost, mint a te esztelen, barbár tudásodhoz igazítani a gondolkodásmódomat.
– Ha a kezem szabad lenne – vágott vissza Conan –, esztelen holttestet csinálnék belőled!
39. oldal, 4. "Miféle pokolból másztál elő?"
„Sok istent ismertem meg. Aki tagadja a létezésüket, az éppoly botor, mint aki mindenben rájuk hagyatkozik. Nem akarok a halálon túlra tekinteni. Talán nincs utána semmi, csak sötétség, ahogy a nemédiai szkeptikusok állítják, vagy Crom jeges felhő- és ködbirodalma, de az is meglehet, hogy a nordheimiek Valhallájának széles csarnokai. Nem tudom, és nem is érdekel. Nagy kortyokban szeretném élvezni az életet, amíg megadatik nekem. Fűszeres húst és erős borokat akarok, puha, fehér karokat magam körül, és dühöngeni akarok a harcban, mikor a pengék vörösre színeződnek. Igen, ha ez mind megvan, elégedett vagyok. Törjék csak a bölcsek, a papok meg a filozófusok a fejüket valóság és illúzió viszonyán. Én csak annyit tudok, hogy ha ez az élet káprázat, én úgyszintén az vagyok, tehát a káprázat számomra valóság. Élek, s az élet forrón lángol bennem; asszonyt ölelek, verekszem, elégedett vagyok.”
104. oldal, A fekete tengerpart királynője, 2. fejezet - A Zarkheba kincse (Szukits, 2004)
Néhányan ellenezték a különös utazást mindaddig, amíg Conan rá nem mutatott két ésszerű okra, melyek miatt aztán feladták addigi álláspontjukat. Az első, hogy az út célja a kaland, a dicsőség és a zsákmány, s az lehetetlen, hogy e három dologból egy sem teljesülne az antilli Hét Szigeten, az utolsó atlantisziak lakta városok ősrégi romjai között. A második ok pedig, hogy aki hangot mer adni a kétségeinek, azt maga Conan hajítja át a korláton, hadd legyen a krákok eledele. E két indok elég meggyőzőnek bizonyult, és figyelemre méltó hatással bírt az elégedetlenkedőkre.
74. oldal, IX. Utazás az ismeretlen tengeren
Az ő istenei egyszerűek és érthetőek; Crom köztük a legfőbb: egy nagy hegyen él, ahonnan végzetet és halált oszt. Hasztalan Cromhoz imádkozni, mivel ő sötét, vad isten, aki gyűlöli a gyengéket. De az embert születésekor bátorsággal, elszántsággal és lehetőséggel ruházza fel, hogy megölje az ellenségeit, és a kimmériai szerint ez volt a legtöbb, amit az isten tőle elvárhat.
Az Elefánt Tornya
Conan: Hallottam, hogy az ázok elégetik a halottaikat, Niord. De miért…?
Niord: Miért, mit kellene tennünk? Temessük őket a köves földbe, mint ti, sötét fák közt lakók?
Nem, a füst felszáll… felnyúlik a mennyekig, akár egy lépcső, hogy az eltávozott lelkek elérhessék az örök dicsőség csarnokát.
Conan: Hmm. Akkor rátok vár valami jó a halál után. Nekünk csak Crom vigasztalan, ködös birodalma jut a vég után, így szívesebben élünk.
Nem csoda, hogy mindig legyőzünk titeket a harcokban.
A fagyóriás lánya és más történetek - Túl a ködös hegyeken
– Ki az ördög vagy, fickó?
AZT…
– Hallottam.
Conan vagyok.
– És hogyan kerültél a hajómra?
– Úszva.
311. oldal (kilencedik fejezet: A fekete óriások tava)
– Mit mondtál a piktnek? – kérdezte Balthus.
– Mondtam neki, hogy szálljon partra, mert egy fehér erdőjáró leselkedik rá a túlsó partról íjjal a kezében.
– Ez nem tűnik valami sportszerűnek – tiltakozott Balthus. – Azt hitte, hogy egy barát beszél hozzá. Tökéletesen utánoztad a pikt beszédet…
– Szükségünk van a csónakjára – mordult fel Conan, és egy pillanatra sem hagyta abba az evezést. – Csak így tudtam a partra csalni. Melyik a rosszabb… becsapni egy piktet, aki mindkettőnket szívesen megnyúzna élve, ha tehetné, vagy elárulni azokat az embereket, akiknek az élete azon múlik, hogy odajutunk-e időben?
Balthus eltöprengett egy pillanatig ezen a pompás etikai problémán, majd megvonta a vállát.
176. oldal, Túl a fekete folyón, 6. Vöröslő balták a határon