Colin Bridgerton személy
Idézetek
Anthony, Benedict, Colin, Daphne, Eloise, Francesca, Gregory és Hyacinth; természetesen rend a lelke mindennek, de azt gondolhatnánk, hogy intelligens emberek úgy is rendre tudják nevelni gyermekeiket, ha nem ábécé sorrendben nevezik el őket.
Anthony Bridgerton hátradőlt bőr karosszékében, elgondolkodva kortyolta a whiskyt, lötykölte, körbe áramoltatta a pohárban, majd megszólalt: – Arra gondoltam, hogy megnősülök.
Benedict Bridgerton, aki éppen azon szokását gyakorolta, amit anyja annyira megvetett, nevezetesen székét két hátsó lábára billentve kissé kapatosan hintázott, erre lehuppant.
Colin Bridgerton félrenyelt.
Colin szerencséjére Benedict éppen időben nyerte vissza egyensúlyát, hogy erőteljesen hátba verje, mire öccse egy zöld olívabogyót állított az asztalt átívelő röppályára.
Kis híján, fülön találta Anthonyt.
23. oldal
– Mennem kell – jelentette ki, és felállt, olyan hirtelen, hogy combja az asztal élébe ütközött.
– Én is így gondoltam – mormogta Colin.
Benedict mosolygott és azt mondta: – Menj csak!
Anthony rájött, hogy öccsei egy kicsit okosabbak annál, mint amit elárultak magukról.
– Egy hét múlva találkozunk? – kérdezte Colin.
Anthony önkéntelenül elmosolyodott. Az utóbbi két hétben minden nap találkozott öccseivel a klubban. Colin ártatlan érdeklődése csak egyetlen dolgot jelenthetett: nyilvánvaló, hogy Anthony szívből szereti feleségét és legalább a következő egy hetet csak azzal tölti, hogy ezt bebizonyítsa neki. És hogy a család, amit nősülésével létrehozott, kezd olyan fontossá válni számára, mint az, amibe beleszületett.
– Két hét múlva – felelte Anthony, magára rángatva kabátját. – Talán három.
Fivérei csak vigyorogtak.
– Tudtad, hogy ha villámlik, David azt mondja, a te gyomrod morajlik?
– Szent ég! – dörmögte Colin, kacagva. Unokaöccse nagyon okos kis ember.
– Meg kell ismernie a bátyámat – mondta Colin feltűnően vidáman. – A vikomtot? – kérdezte Kate hitetlenkedve. – Nos, ha óhajtja, Gregory társaságát is élvezheti, de mint említettem, ő még csak tizenhárom éves, és könnyen előfordulhat, hogy csínytevésből békát tesz a székére. – És a vikomt? – Ő valószínűleg nem békát tenne a székére – felelte rezzenéstelen arckifejezéssel.
Colin leült, bár szokatlanul nyugtalannak érezte magát.
– És mielőtt rákérdeznél – mondta Daphne –, már megkértem Jeffriest, hogy hozzon némi harapnivalót. Szendvics elég lesz?
– A szalon másik végéből hallottad, hogy korog a hasam?
– Attól tartok, a város másik végéből is – nevetett. – Tudtad, hogy ha villámlik, David azt mondja, a te gyomrod morajlik?
– Szent ég! – dörmögte Colin, kacagva. Unokaöccse nagyon okos kis ember.
– Mennyit fizetett önnek, hogy maradjon vele és ne kelljen négyszemközt beszélnie velem?
[…]
– Ó, ne törd magad, mondd csak meg – mondta Colin, mintha őszinteségi roham fogta volna el. – Eddig is nagyon sokat segítettél.
– Nem kell megadnod azt a húsz fontot!
– Nem is terveztem.
– Csak húsz fontot? – kérdezte Lady Danbury. – Hm. Azt hittem, legalább huszonötöt ajánl.
Colin vállat vont.
– Harmadik fiú vagyok a családban. Attól tartok, folyton pénzhiánnyal kell küszködnöm.
