Cole St. Clair személy

– Néha felhívsz negyvenszer egy nap, és obszcén dolgokat mondasz az üzenetrögzítőmre. Ezért nem szoktam felvenni.
– Nevetséges! Én ilyet nem tennék. Sosem hívnálak fel páros számú alkalommal.

122. oldal

Cole puszta léte akkora volt, hogy nem lehetett négy fal között tartani. Kifolyt az ablakokon, kirobbant a hangfalakból, hirtelen felordított az éjszaka közepén. Ha az ember elvette a színpadot, még mindig ott maradt a rocksztár.

36. oldal

Sam megmarkolta az államat, olyan keményen, hogy fájt. A szemembe bámult, én pedig éreztem, hogy a bennem lakó farkas válaszol a kihívásra, és ez a kimondatlan ösztön erőt adott a parancsának. Ezt a Samet nem ismertem.
– Mássz! – parancsolta. – Kifelé!

Vagy legalább szerettem volna lenézni a kezemre, hogy lássam, valóban úgy remeg-e, mint ahogy éreztem, de képtelen voltam összeszedni magamat.
Mindennek pedig egyetlen oka volt: szerelmes vagyok Cole-ba.
Legalábbis régebben így volt. Vagy bele fogok szeretni. Már nem igazán tudtam, mi a különbség ezek között.

Cole mosolya üressé vált. Pillantásából szintén eltűnt minden érzelem. Ez történik Cole-lal, ha megbántod. Az igazi Cole elmenekül, és csak a teste marad itt helyette.

– Miért vagy itt? – kérdeztem.
– Miattad.
Tökéletes választ adott tökéletlen módon. Túl gyorsan válaszolt. Csak ennyit mondott: miattad. Olyan könnyű volt kiejteni egyetlen szót. Azt akartam, hogy mondja el újra, és másodszorra legalább esélyem nyíljon, hogy érezzek is valamit.
Miattad.
Miattam.

– Ki van ott?
– Tessék? – kérdeztem.
– Nem fogadott hívás volt a mobilomon erről a számról. Kettő.
– Ki beszél? – kérdeztem.
– Angie Baranova.
– Mikor hívták?
– Tegnap. Korán reggel. Nem hagytak üzenetet.
Cole. Biztos, hogy ő volt. Meggondolatlan seggfej.
– Biztosan téves hívás volt – mondtam.
– Biztosan – felelte. – Mert csak kábé négy ember tudja a számomat.
Módosítottam a véleményemet Cole-ról. Idióta seggfej.

Huszonhetedik fejezet - Sam

– Itt történnek a csodák – szólt Cole. – Most felveszed a jelmezedet?
[…]
– A jelmezemet? – kérdeztem vissza.
– Aha, a szuperhős cuccot – felelte Cole. – Sam Roth, éjjel vérfarkas, nappal könyvkereskedő. Nem kell hozzá köpeny?
– De – válaszoltam, miközben kinyitottam az ajtót. – A műveltségi szint ijesztő ebben a városban, még egy szakácskönyv eladásához is szuperhőscucc kell.

87. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Shelby hirtelen megugrott, és ezzel egy időben Cole hangja harsant fel a hátsó udvaron:
– Takarodj innen, elmebeteg kurva!
A nőstény elsuhant a sötétségbe, a hátsó ajtó pedig becsapódott.
– Kösz, Cole – mondtam neki. – Ez hitetetlenül kedves volt.
– Ez a legfinomabb modorom – felelte.

177. oldal

Nem igazán volt az erőssége az, hogy abbahagyjon bármit is és várjon.