Cole St. Clair személy

Álmodozva felnézett az égre, és énekelt:
– Csak egy jóképű srác, idekint a tönkön… – Rám nézett. – Énekeld a következő sort!
Ez is olyan játék volt, amit Paullal játszottam. Próbáltam átgondolni, hogy idegesít-e, hogy Cole viccet csinál a zenémből, vagy inkább menjek bele a játékba. Egy kicsit hosszúra nyúlt szünet után nagyjából ugyanabban a hangnemben, kis lelkesedéssel hozzátettem:
– Csak figyeli a műholdakat!
– Szép, emókám –jegyezte meg Cole. A távolban vihar morajlott.Újabb D- akkordot játszott. – Jegyem van a szemétdombra, csak oda…
Felkönyököltem. Cole pengetett nekem, én pedig énekeltem:
– Mert amivé éjjel változom, az egy nagy kutya.

Amikor azt énekeltem, viszlát, viszlát, Cole alátette a harmóniákat, amelyet a demóra is felvettünk. A gitár kissé fals volt– csak az A-húr, mindig az A-húr –, és a hangnem sem volt a helyén, mégis volt benne valami barátságos otthonosság.
Elnyűtt kötélként feszült kettőnk között a szakadékon át. Nem volt elég az átkeléshez, de arra megfelelt, hogy elmondja, a szakadék nem is olyan széles, mint eredendően hittük.

Emésztő bizonyossággal tudtam, hogy ebben a testben ragadtam, legalábbis pillanatnyilag. Ami azt jelentette, hogy menedéket kell találnom – teljesen pucér voltam, és nem akartam kivárni a fagyási sérüléseket. Túl sok végtagom volt, amelyeket nem szerettem volna elveszíteni.

83. oldal

– Nem bánod, ha bejövök? – De nem várta meg a választ; csak belépett, és leült a kád melletti vécé tetejére. A bolyhos, prémgalléros dzsekiben úgy nézett ki, mintha púpos lenne. A haja tépetten hullott az arcába. Olyan volt, mint egy hirdetés. Egy vécéreklám. Dzsekireklám. Antidepresszans-reklám. Akármit is reklámozott volna, megvettem volna.

120. oldal

Papírra volt szükségem. Nem tudtam a gondolataim leírása nélkül gondolkodni.

226. oldal

Milyen lehetett felnőni egy ilyen házban? Ha túl nagy levegőt vettem volna, leesik a falról valami dekoratív tál, vagy elhullatják szirmaikat a tökéletesen elrendezett szárazvirágok.

273. oldal

– Szia! – szólt bele. – Épp most veszem a nadrágomat, de ha szeretnéd anélkül megyek.

55. oldal

Elvarázsolt az, ahogyan hozzám ért. Mintha az ujjai gyönyörűnek találtak volna. Mintha valami csodás dolog lennék. Mintha kiváltság lenne már az is, hogy egyáltalán végigsimíthat az ujjai hegyével a testemen.

339. oldal

„You want to talk? Fine. Talk. Tell me something you've never told anybody else.”
I tought for a moment. „Turtles have the second-largest brains on the planet.”
It took Isabel only a second to process this. „No, they don't.”
„I know. That's why I've never told anybody that before.”

153. oldal

“Say something”
“Something.”

48. oldal