Clove személy

Suzanne Collins: The Hunger Games
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Suzanne Collins: Tödliche Spiele
!

Clove (Isabelle Fuhman)


Idézetek

Smurfettereads>!

– Ez alapján hasonlítanak rád – szólal meg Peeta.
Annyira belemerültem a mesélésbe, hogy el is felejtettem, hogy Peeta is ott van.
– Ó, nem, Peeta. Ők igazi varázslók, csodákra képesek.
Az a szegény kecske akkor sem tudott volna meghalni, ha az lett volna minden vágya – magyarázom. De aztán elharapom a mondatot, mert rádöbbenek, milyen rosszul hangzik ez, Peeta ugyanis haldoklik, és az én ügyetlen kezeimben van az élete.
– Ne aggódj. Nem akarok meghalni – próbálja elviccelni a dolgot Peeta.
– Elmeséled a történet végét?
– Nos, igazából ennyi az egész. Egyedül arra emlékszem még, hogy aznap este Prim ragaszkodott hozzá, hogy együtt aludhasson Ladyvel egy pokrócon a kályha előtt. És mielőtt elaludtak volna, a kecske megnyalta Prim arcát, mintha jó éjt puszit adott volna, vagy mi. Már akkor teljesen oda volt a húgomért.
– Még mindig a nyakában van a rózsaszín szalag? – kérdezi Peeta.
– Azt hiszem, igen – felelem.
– De miért kérdezed?
– Csak próbálom elképzelni, milyen lehet – feleli Peeta elgondolkodva.
– Azt hiszem, értem, miért voltál boldog azon a napon.
– Naná, hogy örültem, hiszen az a kecske valóságos aranybánya – mondom.
– Igen, persze, én is pont erre gondoltam, nem arra, hogy mekkora örömet szereztél a húgodnak, akit annyira szeretsz, hogy képes voltál önként jelentkezni helyette a Viadalra – jegyzi meg szárazon Peeta.
– A kecske megérte az árát. Bőven megérte – jelentem ki fölényesen.
– Még szép, ennyivel azért tartozott neked, miután megmentetted az életét – mondja Peeta.
– Én is valami ilyesmit szándékozom tenni.
– Tényleg? És mégis mennyibe kerültél nekem? – kérdezem.
– Sok gondot okoztam. De ne aggódj. Vissza fogom fizetni – mondja.
– Összevissza magyarázol – mondom végül. Aztán megtapogatom a homlokát. Most mintha megint felszökött volna a láza.
– Szerintem egy kicsit lement a lázad – hazudom.
Összerezzenek a harsonák hangjára. Talpra ugrom, és egy pillanat alatt a barlang bejáratánál termek, nehogy lemaradjak valamiről. Megint csak újdonsült barátunk, Claudius Templesmith jelentkezik, és ahogyan arra számítani lehetett, egy lakomára invitál bennünket. Mivel egyikünk sem különösebben éhes, közömbös legyintéssel utasítom el az ajánlatot, ami így szól:
– Várjatok, még nincsen vége! Tudom, hogy néhányan talán már el is utasítottátok a meghívást. De ezúttal nem egy hagyományos lakomáról van szó. Mindnyájatoknak szüksége van valamire, méghozzá nagyon.
Igen, nekem is szükségem van valamire. Valamire, amivel meg tudom gyógyítani Peeta lábát.
– Holnap hajnalban a Bőségszarunál megtaláljátok, amire szükségetek van egy-egy hátizsákban, amin a körzetetek száma szerepel. Jól gondoljátok meg, hogy kihagyjátok-e ezt a lehetőséget. Néhányatoknak ugyanis nincsen más esélye – teszi hozzá Claudius.
Azzal vége, de a szavai mintha még mindig ott lógnának a levegőben. Összerezzenek, ahogy Peeta a vállamra teszi a kezét.
– Ne – mondja.
– Ne tedd kockára az életedet miattam.
– Ki mondta, hogy kockára akarom tenni? – kérdezem.
– Szóval akkor nem fogsz odamenni?
– Még szép, hogy nem megyek. Ne nézz teljesen hülyének, ha megkérhetlek! Szerinted majd ölre megyek Catóval, Clove-val, meg Threshsel, hogy megkaparintsak egy hátizsákot? Ne légy már ennyire hülye – mondom, és visszatámogatom Peetát a fekhelyére.
– Hagyom, hadd gyilkolják egymást, holnap este megnézzük, ki maradt még életben, aztán kitaláljuk, mit csináljunk.
– Nem tudsz hazudni, Katniss. Fogalmam sincs, hogyan tudtál életben maradni. – Peeta utánozni kezd.
– Naná, hogy örültem, hiszen az a kecske valóságos aranybánya. Mintha kicsit lement volna a lázad. Még szép, hogy nem megyek. – Csóválja a fejét.
– Ígérd meg, hogy soha nem fogsz kártyázni. Elvesztenéd minden pénzedet – teszi hozzá.
Dühbe gurulok, és fülig vörösödöm.
– Jól van, el fogok menni, te pedig nem akadályozhatod meg!
– Akkor követlek. Legalábbis egy darabig. Talán nem jutok el a Bőségszaruig, de ha elég hangosan kiabálom a nevedet, valaki előbb-utóbb meg fog találni. És akkor tuti, hogy meghalok – mondja.
– Száz méterre sem tudnál elvánszorogni innen, amilyen állapotban a lábad van – vágok vissza.
– Akkor majd vonszolom magam – mondja Peeta.
– Ha te mész, én is megyek.

Kapcsolódó szócikkek: Cato · Clove · Katniss Everdeen · Peeta Mellark · Primrose Everdeen
Smurfettereads>!

Peeta éppen próbál feltápászkodni, amikor a barlanghoz érek.
– Felébredtem, és nem találtalak sehol – mondja.
– Aggódtam miattad.
Nevetnem kell, ahogy visszasegítem a fekhelyére.
– Te aggódtál miattam? Láttad mostanában, hogy nézel ki?
– Azt hittem, Cato és Clove megtaláltak. Szeretnek éjjel vadászni – magyarázza Peeta komoly képpel.
– Clove? Melyikük az? – kérdezem.
– A lány a Második Körzetből. Még életben van, ugye? – kérdezi Peeta.
– Igen, rajtunk kívül már csak ők ketten vannak, meg Thresh és a rókaképű lány – sorolom.
– Rókaképűnek neveztem el a lányt az Ötödik Körzetből. Hogy érzed magad?
– Jobban, mint tegnap. Hatalmas előrelépés ez a dagonyázáshoz képest – teszi hozzá.
– Tiszta ruha, orvosság, hálózsák… és te.
Ja, persze, már megint kiment a fejemből, hogy szerelmesek vagyunk. Kinyújtom a karomat, és megérintem Peeta arcát, mire ő megragadja, és a szájához szorítja a kezemet. Eszembe jut, hogy apa pontosan ugyanezt csinálta anyával, és azon gondolkodom, vajon Peeta honnan vette az ötletet. Biztosan nem az apjától meg attól a rémes boszorkától.
– Nem csókolhatsz meg, amíg nem eszel valamit – mondom.
A hátát a barlang falának támasztja, és engedelmesen megeszi a bogyós gyümölcsből készített kotyvalékot. A guvatból azonban továbbra sem kér.
– Nem aludtál – mondja.
– Jól vagyok – felelem.
De az igazság az, hogy teljesen ki vagyok ütve.
– Aludj egyet. Majd én őrködöm. Felébresztelek, ha bármi történik – folytatja.
Habozom.
– Katniss, nem maradhatsz ébren örökké.
Igaza van. Előbb-utóbb muszáj lesz aludnom. És jobb, ha most pihenek, amíg Peeta viszonylag élénknek tűnik, és a napfény is nekünk kedvez.
– Rendben van – egyezem bele.
– De csak néhány órát alszom. Mindenképpen kelts fel.

Kapcsolódó szócikkek: Cato · Clove · Katniss Everdeen · Peeta Mellark
Smurfettereads>!

Néhány dologban biztos vagyok. Az egyik, hogy Cato,Clove és Thresh ott lesznek a lakomán. A rókaképű lánnyal kapcsolatban már kétségeim vannak, mivel a közvetlen konfrontáció nem jellemző rá, nem ez az erős oldala. Még nálam is kisebb, és elméletileg nincsen fegyvere, hacsak nem szerzett valahonnan az elmúlt néhány nap során. Talán valahol a közelben lóg, és arra vár, hogy mit kaparinthat meg. De a másik három… Kemény menet lesz. Az én erősségem az, hogy távolról tudok ölni, de most muszáj lesz belevetnem magamat a harc sűrűjébe, ha meg akarom szerezni a hátizsákot, amiről Claudius Templesmith magyarázott.
Az eget fürkészem, hátha holnap hajnalban eggyel kevesebb ellenféllel kell megküzdenem. De ma este nem vetítenek fényképeket az égre. Holnap más lesz a helyzet. A lakomák mindig követelnek halálos áldozatokat.

Kapcsolódó szócikkek: Cato · Clove · Katniss Everdeen
Smurfettereads>!

Gondolkodás nélkül rohanni kezdek az asztal felé. Szerencsére az első kés jobb oldalról repül felém süvítve, úgyhogy még időben meghallom, és sikerül félreütnöm az íjjal. Megfordulok, felajzom az íjat, és Clove szívét célba véve elengedem a nyílvesszőt. A lánynak sikerül annyira félreugrania, hogy a nyíl ne ejtsen rajta halálos sebet, de a hegye még így is a bal karjába fúródik. Sajnos Clove jobb kezes, azonban nyerek néhány másodpercet, mert ki kell húznia a nyílvesszőt a karjából, hogy megnézze, milyen súlyos a sérülés. Rohanok tovább az asztal felé, és olyan gyakorlott mozdulattal illesztem a helyére a következő nyílvesszőt, ahogyan csak azok képesek, akik évek óta vadásznak.
Már az asztalnál vagyok, megragadom a kis narancssárga hátizsákot. A vállpántba csúsztatom a kezemet, aztán felhúzom a karomra a táskát, tényleg hihetetlenül kicsi, igazából nem is tudnám a vállamra venni, és már fordulok is visszafelé, amikor eltalál a második kés, és felhasítja a homlokomat. A jobb szemöldököm feletti mély vágásból azonnal dőlni kezd a vér, csorog lefelé az arcomon, elvakít, és megérzem azt a jellegzetes csípős, fémes ízt. Hátratántorodom, de sikerül kilőnöm a bekészített nyilat támadóm irányába. Amikor a nyílvessző kirepül az íjból, már tudom, hogy nem fogom eltalálni a lányt. És ekkor Clove rám veti magát, ledönt a földre, és a vállamra térdel.
Vége a dalnak, gondolom, és reménykedem – Prim kedvéért is –, hogy nem fog sokáig tartani. De Clove szeretné kiélvezni a pillanatot. Elég ráérősnek tűnik. Cato minden bizonnyal a közelben van, fedezi a társát, figyeli, hogy mikor érkezik Thresh vagy Peeta.
– Hol van a fiú, Tizenkettes? Még nem dobta fel a talpát? – kérdezi Clove. Ha beszélgetünk, akkor még nem halhattam meg.
– Itt van. Most cserkészi be Catót – mordulok rá a lányra. Aztán teli torokból üvölteni kezdek.
– Peeta!
Clove belebokszol a légcsövembe, a módszer igen hatásosnak bizonyul, ugyanis azonnal elhallgatok. De közben a fejét kapkodja, amiből azonnal rájövök, hogy nem zárta ki teljesen, hogy igazat mondtam. Mivel azonban Peeta nem bukkan elő a semmiből, hogy megmentse az életemet, Clove újra felém fordul.
– Hazug – vigyorog az arcomba.
– Már alig van benne élet. Cato elmondta, hogy hol sebesítette meg.
Felkötözted valamelyik fára, és megpróbálod életben tartani, nem igaz? Mi van abban a cuki ki hátizsákban? Orvosság a hősszerelmesnek? Kár, hogy sosem fogja megkapni.
Clove lehúzza a cipzárját. Kabátja belsejében megcsillan lenyűgöző késkészlete. Nagy gonddal kiválaszt egy szinte már elegánsnak tűnő darabot, kegyetlen, ívelt pengével.
– Cato csak azért egyezett bele, hogy én végezzek veled, mert megígértem neki, hogy nem fogok csalódást okozni a közönségnek. Megpróbálom levetni magamról a lányt, de nem sikerül. Nagyon nehéz, és teljes erőből a földhöz szegez.
– Ne is próbálkozz, Tizenkettes. Meg fogunk ölni. Ahogyan a szánalmas kis szövetségesedet is megöltük… Mi is volt a neve? Ruta? Úgy ugrándozott a fákon, mint egy kis majmocska. Szóval először kinyírtuk Rutát, most te következel, a hősszerelmest pedig azt hiszem, a természet gondjaira bízzuk. Mit szólsz hozzá? – kérdezi Clove.
– Hát, hol kezdjem?
A kabátja ujjával letörli a vért a szemöldökömről. Egy pillanatig az arcomat fürkészi, ide-oda forgatja a fejemet, mintha egy darab fa lenne, és nem tudná eldönteni, pontosan milyen mintát véssen bele. Megpróbálok beleharapni a kezébe, de a hajamnál fogva visszanyomja fejemet a földre.
– Azt hiszem… – Szinte már dorombol.
– Azt hiszem, a száddal kezdem. – Összeszorítom a fogamat, miközben Clove incselkedve végighúzza a kés hegyét a számon.

Kapcsolódó szócikkek: Cato · Clove · Katniss Everdeen · Peeta Mellark · Primrose Everdeen · Ruta
Smurfettereads>!

– Mit értett azon, hogy Ruta a szövetségesed volt?
– Én… mi… összeálltunk. Hogy felrobbantsuk a raktárt. Megpróbáltam megmenteni, de tényleg. De a fiú előbb odaért. A fiú az Első Körzetből – motyogom. Talán ha elmondom, hogy segítettem Rutának, Thresh nem valami lassú, kínkeserves halált választ számomra.
– És megölted a fiút? – kérdezi.
– Igen. Megöltem – felelem.
– Ruta holttestét pedig virágokkal borítottam be. És énekeltem neki, míg elaludt.
Kicsordul a könnyem. A feszültség, a harci kedv egy pillanat alatt elpárolog belőlem az emlékek hatására. Túl sok ez már nekem. Ruta emléke, a hasogató fejfájás, a Threshtől való félelem és a néhány méterre nyöszörgő Clove.
– Elaludt? – mordul rám Thresh.
– Örökre. Addig énekeltem neki, amíg meghalt – magyarázom.
– A körzeted… küldött nekem kenyeret. – Kinyújtom a kezemet, nem nyílvessző ért nyúlok, tudom, hogy úgysem érném el. Csak megtorlóm az orromat.
– Gyorsan csináld, rendben, Thresh?
Thresh arcán látszik, hogy az érzéseivel viaskodik.
Leengedi a kezét, amiben a követ tartja, és, szinte már vádlón, rám bök.
– Most az egyszer elengedlek. A kislány miatt. Most már kvittek vagyunk. Nem tartozom neked. Megértetted?
Bólintok, mert pontosan tudom, mire céloz. A tartozással kapcsolatban. Ő is utál tartozni. Ha győz, egy olyan körzetbe fog visszatérni, amelyik a szabályokat áthágva fejezte ki nekem a háláját, most pedig ő is megszegi a szabályokat, hogy megköszönje, amit Rutáért tettem. És ebben a pillanatban megértem, hogy Thresh nem fogja összezúzni a koponyámat.
– Clove! – Cato hangja most már sokkal közelebbről hallatszik. Olyan fájdalmasan üvölt, hogy tudom, látja a földön fekvő lányt.
– Most pedig menekülj! – parancsol rám Thresh.
Nem kell kétszer mondania. Felpattanok a kemény földről, és rohanni kezdek, hogy minél távolabb kerüljek Threshtől, Clove-tól és Cato hangjától. Csak akkor merek hátrapillantani, amikor elérem az erdő első fáit. Thresh, kezében a két fekete hátizsákkal eltűnik a síkság peremén, az aréna számomra ismeretlen részén. Cato Clove mellett térdel, kezében a lándzsával, és könyörög a lánynak, hogy maradjon vele. Aztán a következő pillanatban rádöbben, hogy minden igyekezete hiábavaló, nem tudja megmenteni társát. Eltűnök a fák között, újra meg újra le kell törölnöm a szemembe csorgó vért, úgy menekülök, mint egy űzött, sebesült vad. Pár perc múlva meghallom az ágyúlövést, és tudom, hogy Clove meghalt, és hogy Cato üldözőbe vett bennünket. Vagy Thresht, vagy engem. Elfog a rémület, szédülök és remegek a fejsebem miatt. Bekészítem a következő nyílvesszőt, bár tudom, hogy Cato majdnem olyan messzire tudja hajítani a dárdáját, mint amilyen messzire el tudok lőni az íjjal.
Egy dolog nyugtat csak meg: Thresh lenyúlta Cato hátizsákját. A holmival együtt, amire Catónak nagy szüksége van. Nem mernék fogadni, de szerintem Cato Thresh után ment. Ennek ellenére azután sem lassítok, hogy elérem a patakot. Belevetem magam a vízbe, még a bakancsomat sem vetem le, és botladozva elindulok lefelé a folyásirányba. Lehúzom a kezemről Ruta zokniját, és a homlokomra szorítom, hátha el tudom állítani a vérzést, de egy perc alatt átázik.

Kapcsolódó szócikkek: Clove · Katniss Everdeen · Ruta
Smurfettereads>!

– A bakancsod és a zoknid még nem száradt meg, és ebben az időben nem is nagyon fog – mondja Peeta.
Dörögni kezd az ég, és ahogy kilesek az egyik repedésen, látom, hogy villámok cikáznak az égen. A barlang plafonjáról több helyen is csöpög a víz, de Peeta kifeszítette a kövekre a műanyagterítőt, így aztán a baldachinszerű építmény megvédi a fejemet és a felsőtestemet az esőtől.
– Azon gondolkodom, mi a céljuk ezzel a viharra? Ki lehet a célpont? – kérdezi Peeta.
– Cato és Thresh – vágom rá gondolkodás nélkül.
– A rókaképű lány elrejtőzött az odújában, Clove pedig… megvágta a számat, aztán… – Elcsuklik a hangon.
– Tudom, hogy meghalt. Tegnap éjjel láttam az égen – mondja Peeta.
– Te ölted meg?
– Nem. Thresh összezúzta a koponyáját egy kővel – felelem.
– Mázlid van, hogy nem kapott el téged is – mondja Peeta.
A lakoma emléke hirtelen előtör a tudatalattimból, és felkavarodik a gyomrom.
– De elkapott. Aztán elengedett. – Most már persze nem hallgathatok tovább.
Muszáj elmesélnem mindent, amit eddig magamban tartottam, mivel Peeta túl beteg volt, hogy kérdezzen, én pedig nem voltam felkészülve rá, hogy újra átéljem a borzalmakat. Mesélek a robbantásról, a fülemről, Ruta haláláról, a fiúról az Első Körzetből és a kenyérről. Mindez elvezet odáig, ami Threshsel történt, és magyarázatul szolgál arra, miért engedett el, és hogyan akarta rendezni a tartozását.
– Azért hagyott futni, mert nem akart az adósod maradni? – kérdezi Peeta hitetlenkedve.
– Igen. Nem várom el, hogy megértsd. Neked mindig mindened megvolt. De ha a Peremen nőttél volna fel, most nem kellene megmagyaráznom semmit – mondom.
– Ne is próbálkozz. Úgysem hiszem, hogy megérteném – jegyzi meg Peeta.
– Ez is olyan, mint a kenyér. Valahogy úgy érzem, soha nem tudom meghálálni neked – folytatom.
– A kenyér? Miféle kenyér? Amit neked adtam, amikor gyerekek voltunk? – kérdezi Peeta. – Szerintem azt most már elfelejthetjük. Úgy értem, épp most mentettél meg a halál torkából.
– De akkor még nem is ismertél. Soha egyetlen szót sem beszéltünk egymással. Ráadásul mindig az első ajándékot a legnehezebb visszafizetni. Már rég nem lennék a világon, ha akkor nem húzol ki a csávából – magyarázom.
– Különben miért csináltad?
– Miért? Hiszen tudod, hogy miért – int le Peeta. A fejemet csóválom, azonnal megfájdul. – Haymitch azt mondta, nem lesz könnyű meggyőzni téged.
– Haymitch? – hökkenek meg.
– Mi köze van Haymitchnek ehhez?
– Semmi – nyugtat meg Peeta.
– Szóval Cato és Thresh, mi? Gondolom, abban hiába reménykedünk, hogy kölcsönösen kinyírják egymást, nem igaz?
Hirtelen nagyon ideges leszek.
– Szerintem jól kijönnénk Threshsel. Talán még barátok is lennénk otthon, a Tizenkettedik Körzetben.
– Akkor bízzunk benne, hogy Cato végez vele helyettünk – jegyzi meg komoran Peeta.
Nem akarom, hogy Cato megölje Thresht. Ami azt illeti, nagyon elegem van az öldöklésből. De a győztesek nem szoktak hangoztatni semmi ilyesmit az arénában. Hiába próbálom elfojtani őket, könnyek gyűlnek a szemembe.
Peeta aggodalmasan rám pillant.
– Mi a baj? Nagyon fáj a sebed?
Nem a kérdésre válaszolok, a válaszom mégis teljesen őszinte. Amit mondok, pillanatnyi gyengeségnek tűnhet, de nem végső beletörődésnek.
– Haza akarok menni, Peeta. – A hangom panaszos, mint egy kisgyereké.
– Haza fogsz menni. Ígérem – mondja Peeta, és fölém hajol, hogy megcsókoljon.
– Most akarok hazamenni – mondom.
– Megmondom, mit csináljunk. Most szépen visszaalszol, és az otthonodról fogsz álmodni. És mire észbe kapsz, már tényleg otthon leszel. – Peeta hangja megnyugtat.
– Jó lesz így?
– Jó – suttogom. – Ébressz fel, ha őrködni kell.
– Jól vagyok, és kipihentem magamat, hála neked és Haymitchnek. Ráadásul fogalmam sincs, meddig tart még – teszi hozzá.

Kapcsolódó szócikkek: Cato · Clove · Haymitch Abernathy · Katniss Everdeen · Peeta Mellark · Ruta
gabcsika1>!

„Where is your boyfriend, District Twelve? Still hangig on?” she asks.

346. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Clove
gabcsika1>!

What's in the pretty little backpack? That medicine for Lover Boy? Too bad he'll never get it.

346. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Clove
gabcsika1>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

„Want to blow Lover Boy one last kiss?” she asks.

348. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Clove
gabcsika1>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

„No! No, I-” Clove sees the stone, about the size of a small loaf of bread in Tresh's hand, and loses it. „Cato!” she screeches. „Cato!”
„Clove!” I hear Cato's answer, but he's too far away, I can tell that much, to do her any good. What was he doing? Trying to get Foxface or Peeta? Or had been lying in wait for Thresh and just badly misjudged his location?
Thresh brings the rock down hard against Clove's temple. It's not bleeding, but I can see the dent in her skull and I know that she's a goner. There's still life in her now, though, in the rapid rise and fall of her chest, the low moan escaping her lips.

349. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Clove