Clayton Reed személy

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Olyan szép pánikrohamom volt épp, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Dr. Todd némi aggodalommal figyelt, amitől aztán végképp kitört a frász. Ugyanis a jó doktor rezzenéstelen nyugalmát nem zavarja meg bármilyen apróság. Tehát nem lehetek semmi látvány, ha úgy néz rám, mint aki mindjárt belém döfi a nyugtatóinjekciót.

Mondtam már, mennyire tudom időnként rühellni a valóságot? Ha a valóság élő ember lenne, most kiverném a szart is belőle.

Esküszöm, néha az az érzésem, hogy ha valaha kikerülünk innen, simán elmehetnénk bölcsességeket írni kínai szerencsesütikbe. „Ha az élet citrommal kínál, készíts limonádét!” „Mindig a pirkadat előtt a legmélyebb a sötétség!” Vicc az egész. Ha nem lenne olyan kétségbeesetten szükségem arra, hogy higgyek bennük, kiröhögném, mennyire gagyi mind.

Bizony ám, tizennyolc! Végre-valahára teljes jogú felnőttnek számítok. Szavazhatok, vehetek cigarettát és pornómagazint. Beállhatok a seregbe, lehet saját csekk-könyvem.

Nincs is jobb módja, hogy oldjuk a túl szentimentális hangulatot, mint egy takonnyal teli textildarab.

Akkora egy pöcs vagyok. Mert igenis akarom, hogy hiányozzak neki, hogy vágyakozzon utánam, hogy kelljek neki annyira, mint ő kell nekem.

Az egész életem a második esélyekről szól mostanában. Miért ne ragadjam meg pont ezt?

Ahogy a bejárat felé indult, még egyszer hátrapillantott, mintha meg akarna győződni, hogy megvárom.
Buta kislány, hát nem tudod, hogy örökké várnék rád?