Clayton "Clay" Danvers személy
Idézetek
– Futni szeretnék – mondta gyengéden.
Egy pillanatig szóhoz sem jutottam, mert nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam, és vártam a csattanóra.
– Futni? – ismételtem meg.
– Ha nem vagy túl fáradt.
– Még van mit kiadni magadból?
– Nincs. Csak futni szeretnék. Csinálni valamit. Valamit veled.
233. oldal
Megrezzentem, és láttam, hogy Clay vigyorog felettem. Víz csöpögött a kezéről, és az alkarján is az csillogott. Még mindig meztelen volt, előző éjjel nem foglalkoztunk azzal, hogy visszamenjünk a ruhánkért, egyrészt, mert nem is tudtuk biztosan, hol hagytuk, még kevésbé pedig azt, hogy még viselhető állapotban vannak-e.
– Engem keresel? – kérdezte, ahogy lehuppant mellém.
– Már azt hittem, hogy elkapott az a vadkutyafalka!
– Mintha aggódtál volna.
– Aggódtam is. Isten tudja, miféle gyomorrontásuk lenne tőled szegényeknek!
Felnevetett, négykézlábra támaszkodva visszanyomott a földre, és csókolni kezdett.
237. oldal
– […] Összezavarodtam. Nem találom önmagam.
– De hol? A házban? Egy rakás tégla és habarcs közt?
– Azon a helyen – feleltem fogcsikorgatva. – Abban a világban, és mindenben, ami hozzá tartozik, téged is beleértve! Nem akarom, hogy ez történjen, de ha ott vagyok, nem tudok ellenállni. A hely átveszi a hatalmat felettem.
Harsányan felnevetett.
– Marhaság! Nincs semmi ebben a világban, vagy akármelyik másikban sem, amivel te ne vennéd fel a harcot! Tudod, mi az a bűbájos varázslat, amivel az a hely levesz a lábadról? Boldoggá tesz! Persze, te ezt nem ismered be, mert számodra az egyetlen elfogadható boldogság csak a „normális” világban válhat valóra, „normális” barátok és egy „normális” férfi mellett! Kötelességednek érzed, és úgy döntöttél, ebben az életben teszed magad boldoggá, még akkor is, ha beledöglesz!
387-388. oldal
Az ötszobás házban két telefonkészülék volt. A Clay szobájában lévő volt rákapcsolva a rögzítőre, de a telefon négy éve hangtalan üzemmódban működött, ugyanis Clay egy nap áthajította a szoba túlsó felébe, amikor két egymást követő éjszaka csörgéssel merészelte az álmát megzavarni. A dolgozószobában is volt egy telefon, de ez a vonal Clay laptopjához kellett, és sokszor napokig elmulasztotta visszadugni a kábelt a telefonba. Még ha véletlenül akadt is egy működő készülék a házban, attól mindkét férfi jóval messzebb szokott üldögélni, és nagyon nem foglalkoztak azzal, hogy felvegyék. És még Philip gondolta úgy, hogy az én telefonálási szokásaimmal van baj.
44. oldal
– Gazember! – pusmogtam.
Clay felhúzta a szemöldökét, a kék szempár ártatlanul csillogott. Gyorsan odakapott, és lelopott még egy darab sonkát a tányéromról. Megragadtam a villámat, és olyan erősen beleszúrtam a kézfejébe, hogy felkiáltott. Jeremy, tudomást sem véve rólunk, továbbra is nyugodtan kortyolgatta a kávéját.
80. oldal
Mozdulatlanul feküdtünk, egymásba gabalyodva. Clay a hajamba temette az arcát, azt súgta, hogy szeret, és elszundított. Én álomittas ködbe burkolóztam. Végül elfordítottam a fejemet, és rácsodálkoztam. A démoni szeretőm. Tizenegy évvel ezelőtt mindenem az övé lehetett volna. De neki az nem volt elég.
– Megharaptál! – súgtam neki.
135. oldal
Az a tény, hogy nem történt meg a házasság, nem számított Claynek. Magát a szertartást lényegtelennek tartotta, semmitmondó emberi formaságnak, aminek csak a kedvemért lett volna hajlandó alávetni magát. Számára a házasság alapjául szolgáló elkötelezettség volt a lényeg… Az életre szóló társ gondolata, amit a benne rejlő farkas is felismert, hívják azt házasságnak, párzásnak, násznak, vagy aminek csak akarják.
203. oldal