Clary Fray személy
1 hozzászólásIdézetek
– […] Minden boszorkány és boszorkánymester félvér. És mivel félvérek, nem lehetnek gyerekeik. Sterilek.
– Mint az öszvérek – mondta elgondolkodva Clary, miközben egykori biológiaórák anyagát próbálta felidézni. – Az öszvérek steril félvérek.
– Elképesztő, mennyit tudsz az állatvilágról – jegyezte meg Jace.
– Mint a postások, a démonvadászok sem alszanak soha. Sem havazás, sem eső, sem kánikula, sem az éjszaka sötétje nem hátráltatja…
– Nagy bajban lennél, ha pont az éjszaka sötétje hátráltatna – jegyezte meg Clary.
– Ha hallgat egyáltalán valakire, akkor ő az.
– Ez aranyos – mondta Maia. – Hogy ennyire szereti a testvérét.
– Igen – bólintott Simon. – Csodás.
A talapzatba az 1234-es évszámot vésték, körben pedig szavak álltak: NEPHILIM: FACILIS DESCENSUS AVERNI.
– Ez a Végzet Kelyhe akar lenni ? – kérdezte a lány.
Jace bólintott. – Az pedig ott a talapzaton a Nephilimek… az Árnyvadászok jelmondata.
– Mit jelent?
Jace vigyora fehéren villant a sötétben. – Azt jelenti, hogy „Árnyvadászok: 1234 óta jobban áll nekik a fekete, mint ellenségeik özvegyének".
– Jace…!
– Azt jelenti – szót közbe Jeremiás – hogy pokolra szállni könnyű.
– Kedves és vidám – mondta Clary, de a meleg ellenére libabőrös lett a karja.
– A Testvérek állították ide, ez az ő kis tréfájuk – magyarázta Jace. – Majd meglátod.
– Nem lehetne, hogy egyszerűen megöljük, és megyünk tovább? – szólt oda Jace.
– Ez bunkóság – közölte Elyaas. – Csak mert ányvadász vagy, még nem kell megölnöd minden szemed elé kerülő démont.
– Ami azt illeti, de – fintorodott el Clary.
– Ez egészen más megvilágításba helyezi a kapcsolatunkat – panaszkodott Magnusnak Elyaas. – Azt hittem, értjük egymást. Soha korábban nem idézett meg egy boszorkánymester kétszer.
[…]
– […] Elyaas, ígérem, később újra megidézlek egy beszélgetésre. De tényleg muszáj mennünk.
252. oldal, Tizenegyedik fejezet - Az Első Udvar
– Mindig is szerettem volna váratlan tényező lenni.
– Régebben folyton váratlan tényező voltál – jegyezte meg Clary.
– Régebben?
– Nos – magyarázta a nő –, idővel elkezdtük várni, hogy úgyis művelsz valamit.
280-281. oldal, Tizenkettedik fejezet - Ökörfej és Lópofa
At the Accords Hall, Jace was waiting for them on the front step, looking like Jace in a suit. Jace in a suit was unbearable. He gave Clary a look up and down.
“That dress is . . .”
He had to clear his throat. Simon enjoyed his discomfiture. Not much ever threw Jace, but Clary had always been able to throw him like a Wiffle ball on a windy day. His eyes were practically cartoon hearts.
The Fiery Trial