Clary Fray személy
1 hozzászólásIdézetek
A patkány összekuporodott a lány tenyerének ölelésében, és kétségbeesetten nyüszített. Clary a mellkasához szorította. – Ó, szegény kis drágám – duruzsolta, majdnem mintha Simon valóban állat lett volna. – Szegény Simon, nem lesz baj, megígérem…
– Én nem sajnálnám a helyedben – jegyezte meg Jace. – Szerintem még sosem járt ilyen közel a didkóidhoz.
– Ó, fogd már be!
233. oldal, Második rész: Alászállni könnyű - 13. A fehérség emléke
– Kilencvenöt százalék? És mire gondolsz a maradék idődben?
– Hát, tudod, a szokásos dolgokra. Démonokra, amiket meg kell ölnöm, rúnákra, amiket meg kell tanulnom, emberekre, akik felbosszantottak, kacsákra.
– Kacsákra?
Jace elhessegette a kérdést.
194. oldal
– Mik ezek? – kérdezte Clary.
– Szenteltvíz fiolákban, megáldott kések, acél- meg ezüstpengék – felelte Jace, miközben halomba rakta a fegyvereket maga mellett a földön –, elektrumdrót, bár annak most nem vesszük hasznát, de azért mindig jól jöhet, ezüstgolyók, óvó amulettek, feszületek, Dávidcsillagok…
– Jézus… – mondta Clary.
– Kétlem, hogy őt is magunkkal tudnánk vinni.
– Jace! – Clary egészen fel volt háborodva.
249. oldal, Második rész: Alászállni könnyű - 14. A Dumort hotel
– Most jön az, hogy csíkokat szaggatsz a pólódból, és bekötözöd a sebemet? – tréfálkozott a lány. Gyűlölte a vér látványát, főleg a sajátjáét.
– Ha azt akartad, hogy tépjem le a ruháimat, csak kérned kellett volna. – Jace a zsebébe nyúlt és előhalászta az irónját – Sokkal kevésbé lett volna fájdalmas.
185. oldal, Második rész: Alászállni könnyű - 10. Csontok városa
– Csónakot lopunk?
– A lopás olyan csúnya szó.
– Akkor te minek neveznéd?
[…]
– Extrém kirakatnézésnek.
222. oldal
– Kilencven százalékig biztos voltam benne.
– Értem – mondta Clary.
Valami lehetett a hangjában, mert Jace feléje fordult, és ránézett. Egy pillanattal később a lány tenyere az arcán csattant, amitől hátra kellett lépnie egyet. Kezét a sajgó ponthoz emelte, inkább meglepetésében, mint fájdalmában. – Ezt meg mi a fenéért kaptam?
– A maradék tíz százalékért – mondta a lány, aztán csendben ereszkedtek tovább, amíg az utcaszintre nem értek.
88. oldal, Első rész: Leszállni az éjbe - 6. Az Elhagyatott