Claire Randall személy
Idézetek
– Van valamid az irgalmatlan fejfájás ellen, Sassenach?
[…]
– Az árvacsalán talán segít, bár nem az a legjobb. És a fűzfakéreg tea édesköménnyel is elég jó rá, de annak idő kell, amíg felforr. Megmondom, mi legyen: mi lenne,ha kikevernék neked egy jó kis májszugorra való orvosságot? Csodás másnaposság elleni kúra.
Jamie gyanakodva pillantott rám a kék szemével.
– Ez elég csúnyán hangzik.
– Az is – feleltem vidáman. – De sokkal jobban leszel, ha kihánytad magad.
– Mfffm. – […] – A reggeli öklendezés a te reszortod, Sassenach – mondta. – Ess túl rajta, és öltözz fel. Én kibírom a fejfájást.
– […] Csak hát sokkal könnyebb, ha az ember maga vállalkozik valami kicsit is veszélyes dologra, mint hogy vár és aggódik, amíg valaki más megteszi.
– Hah! – mondtam neki. – Tehát akkor most már tudod, milyen érzés a feleségednek lenni.
II. kötet, 131. oldal, 39. Elveszett, és siratja a szél
– Legalább a győzelmet megígérhetnéd nekem – mondta, de hangjában cseppnyi kérdő hangsúly bujkált.
– Jó – feleltem, és megérintettem az arcát. Fojtott volt a hangom, és elhomályosult a látásom. – Jó, azt meg tudom ígérni. Ezúttal igen. – Arról nem beszéltem, hogy az ígéret mire terjed ki, és hogy melyek azok a dolgok, amiket én sem tudok garantálni. Az életet, a biztonságot. Az otthont, a családot, a jogot vagy az örökséget. Csupán egyetlen dolgot – esetleg kettőt.
– A győzelmet – mondtam. – És azt, hogy a végsőkig veled leszek.
Egy pillanatra behunyta a szemét. Hópelyhek szakadtak az égből, és elolvadtak, amikor az arcára szálltak, egy pillanatra fehéren megtapadtak szempilláin. Aztán kinyitotta a szemét, és rám nézett.
– Ez elég – mondta halkan. – Többet nem kérek.
Ekkor felém nyúlt, és a karjába vont, majd egy pillanatra magához szorított, a hó és hamu lehelete ott lebegett körülöttünk.
II. könyv, 653-654. oldal
– Mi a teljes neved? – kérdeztem megint.
– Ian James FitzGibbons Fraser Murray – felelte, meglehetősen gorombán. – Miért kérdezgeted, hogy mi a nevem?
– FitzGibbons? – kérdeztem. – Hát ez meg honnan a fenéből jött?
Ian felmordult, és két ujját a szemhéjának nyomta. Felszisszent, ahogy finoman megnyomta a szemét.
– Jamie bácsi adta, őt hibáztasd – felelte. – Az öreg keresztapja után kaptam, azt mondta. Őt Murtagh FitzGibbons Frasernek hívták, de anyám nem akarta a Murtagh nevet adni nekem.
I. kötet, 55. oldal, Első rész: A háború előszele - 5. Az árnyék, amit a tűz vet
– Szóltam Jamie bácsinak, hogy három napra elmegyünk, és azt mondta, elviszi a gyereket a nagy házba. Ha anyukád, Lizzie meg Mrs. Bug körbezsongja, a kis Jem észre sem fogja venni, hogy eljöttél.
Ez végül is igaz, de nem csillapította Bree bosszúságát.
– Szóltál apunak? És ő erre azt mondta, hogy rendben, és mindketten úgy gondoltátok, hogy teljesen rendben van, hogy… hogy… kirángatsz három napra az erdőbe, anélkül, hogy szólnál nekem róla? Ti… ti…
– Önző, makacs, elviselhetetlen, utálatos skótok – mondta Ian, olyan tökéletesen utánozva Brianna anyjának angol akcentusát, hogy a lány a bosszúsága ellenére nevetésben tört ki.
II. kötet, 121. oldal, Kilencedik rész: Az idő csontjai - 69. Tülekedő hódok