Claire Randall személy
Idézetek
Talán inkább Jamie-re ütött, mint rám, tűnődtem, elnézve, ahogy a tűz fénye táncolt aláomló haján. Örökölte Jamie bátorságát és odaadó gyengédségét. Bátorsága azonban egy harcos bátorsága, és gyengédsége könyörtelenségbe vált, ha kell. Nem tudtam átadni neki a tehetségemet, tudásomat, amit csontról, vérről és a szív kamráinak titkos életéről szereztem.
II. kötet, 562. oldal, A sebész naplója II.
– Ez a lángoló kereszt, fiam – mondta Jamie-nek, és odadobott neki egy lóvakarót, miközben az istálló felé intett. – Nem láttál még ilyet? Régi szokás ez, magyarázta, olyan, amit több évszázadokon keresztül követtek, és amiről senki nem tudta, hol kezdődött, ki állította fel az első ilyen keresztet, és miért.
345. oldal
– Boldog az ara, kire a nap süt, és boldog az a holt, akit eső áztat.
– Azért megnézném, hogy mégis mennyire lehet elragadtatva a sorsától egy átlagos hulla – jegyeztem meg –, a meteorológiai viszonyoktól függetlenül.
I. kötet, 38. oldal, Első rész: In Medias Res - 1. Boldog az ara, kire a nap süt
Levettem az ázott főkötőt az egyik ágról, és a fejembe csaptam, mire úgy éreztem magam, mint egy rendkívül kihasznált varangy egy különösen otthonos gomba alatt. Már csak a szemölcsök hiányoznak rólam, gondoltam.
I. kötet, 167. oldal, Első rész: In Medias Res - 12. Erő
Amikor elértem a pataknak egy kövekkel borított részét, ahol szinte megállt a víz, hangos koppanással lecsaptam a kannát, letéptem a fejemről a főkötőt, és egy sáscsomóra dobtam azt, majd dühösen összetapostam, nagy, sáros lábnyomot hagyva a ruhaanyagon.
– Nem mondanám, hogy nem állt jól, Sassenach – szólalt meg valaki mögöttem, szinte kuncogva.
Homlokomat ráncoltam, és Jamie-re néztem.
– De azt se mondanád, hogy jól állt, igaz?
– Igaz. Úgy nézel ki tőle, mint egy mérges gomba. Sokkal jobban mutatsz anélkül – próbált megnyugtatni.
I. kötet, 168. oldal, Első rész: In Medias Res - 12. Erő
– A franciák természetesen nem hisznek a bosszúban.
– Nos, talán bizonyos franciák nem – dörmögtem, ahogy eszembe jutott St. Germain grófja.
I. kötet, 326. oldal, Második rész: A klánvezér hívása - 22. A lángoló kereszt
Gideon szokatlanul jól viselkedett, csupán jelképesen tiltakozott az ellen, hogy ketten ültünk fel rá. Szinte biztos voltam benne, hogy ő is örül, hogy maga mögött tudhatja a házat. Ezt a gondolatomat meg is osztottam Jamie-vel, de ő csak tüsszentett, és kifejezte azon véleményét, hogy a gonosz gebe pusztán az alkalomra vár, hogy véghez vigyen valami gyalázatos tettet, amit most tervezget.
I. kötet, 451-452. oldal, Harmadik rész: Felhívások és utazások - 29. Egy kecske harmada