Claire Randall személy
Idézetek
Elmosolyodtam, arra gondolva, hogy biztos segítene, ha lennének gödröcskéim.
752. oldal
– Csak egy húzás whiskyt és egy alapos masszázst tudok javasolni. A baradicskóró-tea nem csodaszer. […]
– Whisky, mi? Voltak kétségeim, leány, de úgy látom, remek orvos vagy.
501. oldal
A francba veled, Claire Beauchamp – mondta rettentő halkan. – A francba veled és az arcoddal, ami képtelen elrejteni, amit gondolsz vagy érzel.
286. oldal
– Hányszor csináltad már végig, Sassenach? – kérdezte hirtelen. – Hogy ott ültél a sötétség és a hajnal között, a tenyeredben tartva egy férfi félelmét?
– Túl sokszor – feleltem, de nem ez volt az igazság, és ezt ő is tudta.
Jamie a leghalványabb nevetéssel kifújta a levegőt, majd tenyérrel felfelé fordította a kezemet, és nagy hüvelykujját végigvezette dombjain és völgyein, ízületein és bőrkeményedésein, élet- és szívvonalán és Vénusz-dombjának sima, párnás felszínén, ahol alig kivehetően még mindig látszott a „J” betű halvány sebhelye. Jamie-t életem nagy részében a tenyeremben tartottam.
II. kötet, 128. oldal, Ötödik rész: A szakadék szélén - 57. A dezertőrjátszma
– Jól van. Milyen „ártalmatlan” dolgot akarsz kérni szegény Mr. Belltől a hazavezető útjáért cserébe?
– Szeretném vele hazaküldeni a nyomdagépemet – válaszolta.
– Hogyan? Rábíznád az értékes drágaságodat egy idegenre? – kérdeztem vidáman. Jamie erre kissé sötét pillantással meredt rám, de megrágta a vajas zsemle falatját, aztán válaszolt.
– Mr. Bell nem olyannak tűnik, aki képes lenne megbecsteleníteni egy hölgyet. Nem hiszem, hogy a hajón nekiállna ezer példányban kinyomtatni a Clarissát.
– Ó, tehát a nyomdagép egy hölgy? – kérdeztem, és közben remekül szórakoztam. – És megkérdezhetem, hogy hívják?
Jamie kissé elpirulva elkapta a tekintetét, és minden figyelmét arra fordította, hogy egy különösen húsos osztrigát a kanalába bűvöljön, de mielőtt lenyelte, motyogva azt felelte:
– Bonnie.
II. kötet, 311. oldal, Hatodik rész: Hazatérés - 74. Tisztánlátás
…elképzeltem a szikladarabok között sétafikáló kőkorszaki háziasszonyokat, kosárkával a karjukon, amint kritikusan méregetik a legfrissebb szállítmány agyagpohár bevonatát, és kétkedve hallgatják a kőkorszaki pékeket, illetve a szarvascsont szerszámok és borostyánkövek eladóit.
Jamie szótlanul felém fordult, és kiszaladt belőle a levegő, mikor magához rántott. A kezünk egymásba kapaszkodott a lenyugvó nap haldokló fényében, mohón vágyva a meleg érintést, a hús megnyugvását, a bőr alatt láthatatlan csont keménységétől felidézve, hogy milyen rövid az élet.
559. oldal, 29. Megfogni a csalánt