Claire Randall személy

Diana Gabaldon: Voyager
Diana Gabaldon: Drums of Autumn
Diana Gabaldon: The Fiery Cross
Diana Gabaldon: Az idegen
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
Diana Gabaldon: Az utazó 1-2.
Diana Gabaldon: Őszi dobszó 1-2.
Diana Gabaldon: A lángoló kereszt 1-2.
Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete 1-2.

Idézetek

MFKata>!

Egyszer sötétben kelni, hogy kalandra induljunk, az elviselhető. Két nap alatt másodszor, annak már mazochizmus szaga van.

52. oldal - Első rész: Inverness, 1945: 2. Álló kövek (Könyvmolyképző, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Claire Randall
1 hozzászólás
Roxan>!

– (…) Még soha nem láttam senkit vigyorogni azon, hogy mindjárt szájba vágják.
– Utána nehezebb lett volna.

Kapcsolódó szócikkek: Claire Randall · Jamie Fraser
4 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

Jamie megragadta a csípőmet, nagy keze meleg volt a bőrömön, maga felé húzott, és borzongás futott végig rajtam, rajta is, mintha egy testen osztoznánk.
Éjszaka, még mindig a karjaiban, felébredtem, és tudtam, hogy ő sem alszik.
– Aludj vissza, mo duinne. – Jamie hangja lágy volt, csendes és megnyugtató, de az elfúlása miatt felnyúltam, és éreztem a nedvességet az arcán.
– Mi az, szerelmem? – suttogtam. – Jamie, én tényleg szeretlek.
– Tudom – felelte ő csendesen. – Tudom, mindenem. Hadd mondjam el neked álmodban, mennyire szeretlek. Mert amíg ébren vagy, nem tudok túl sokat mondani, csak ugyanazokat a szegényes szavakat ismételgethetem újra és újra. Amíg a karomban fekszel, olyan dolgokat mondhatok neked, amelyek ébren ostobaságnak tűnnének. De az álmaid tudni fogják, hogy igazak. Menj vissza aludni, mo duinne.
Odafordítottam a fejem annyira, hogy az ajkam a nyaka tövéhez érjen, ahol a pulzusa lassan vert a kicsi, háromszögletű sebhelye alatt. Majd a mellkasára tettem a fejem, és a gondjaira bíztam az álmaimat.

906. oldal, 45. A fenébe az összes Randall-lal

Kapcsolódó szócikkek: Claire Randall · Jamie Fraser
_Katie_ P>!

– Látod odalent azt a kis ligetet?
– Igen. – Egy fenyőkből, tölgyekből és égerfákból álló kis, zöld folt volt az, kicsit távolabb az úttól.
– Van ott egy forrás egy tavacskával a fák alatt, és sima gyep. Nagyon kedves hely.
Kérdő pillantást vetettem Jamie-re.
– Kicsit korán van még az ebédhez, nem?
– Én nem pont ebédre gondoltam. – Jamie, mint pár nappal korábban véletlenül megtudtam, soha nem sajátította el a fél szemmel kacsintás tudományát. Ehelyett ünnepélyesen pislogott, mint egy nagy, vörös bagoly.
– Hát akkor mire? – érdeklődtem. Gyanakvó tekintetem egy ártatlan, gyermeki, kék szempárral találkozott.
– Csak kíváncsi lennék, hogy nézel ki… a füvön… a fák alatt… a víz mellett… a szoknyáddal a füled körül.

381. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Claire Randall · Jamie Fraser
28 hozzászólás
AnitaZoé P>!

– Egy lépett rád?
– Hát, nem szándékosan – védte Jamie a lovat. – A lovak nem szeretnek emberekre lépni; szerintem egy kicsit ingatagnak tűnhetünk a lábuk alatt.

683. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Claire Randall · Jamie Fraser ·
benhargreeves>!

– Ugye nem gondolod, hogy házasság nélkül a magamévá tennélek?!
– Sok férfi megtenné – feleltem az ártatlanságán csodálkozva. Ő egy kicsit zavartan dadogni kezdett. Majd visszanyerte az önuralmát, és méltóságteljesen azt válaszolta:
– Lehet, hogy ez a részemről nagyzolásnak tűnhet, de szeretem úgy gondolni, hogy én nem vagyok „sok férfi”, és hogy nem feltétlenül igazítom a viselkedésemet a legalacsonyabb elvárásokhoz.

Kapcsolódó szócikkek: Claire Randall · Jamie Fraser
Roxan>!

Veszélyes dolog belebolondulni valakibe.

Kapcsolódó szócikkek: Claire Randall
duracell>!

– Rád bízom, Sassenach – felelte szárazon –, hogy elképzeld, milyen érzés váratlanul megérkezni egy bordély közepére, egy hatalmas kolbásszal a kezedben.
Tökéletesen magam elé tudtam képzelni a helyzetet, és nevetésben törtem ki.
– Istenem, bárcsak láttalak volna! – mondtam.

261. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Claire Randall · Jamie Fraser
2 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Jamie elengedte a kezemet és felállt előttem. A karját oldalt lelógatta, éles sziluettként a halványuló égbolt előtt.
– Claire – mondta csendesen. – Én holnap meghalok. Ez a gyermek… Ez minden, ami marad belőlem… örökre. Claire… könyörgöm… helyezd biztonságba.
Mozdulatlanul álltam, égett a szemem, és abban a pillanatban hallottam, ahogy megszakad a szívem. Apró, tiszta hang volt, mint egy virág szárának az eltörése.
Végül meghajtottam a fejem Jamie előtt, miközben a fülembe sírt a szél.
– Igen – suttogtam. – Rendben. Elmegyek.
Már majdnem sötét volt. Jamie mögém lépett és átölelt, én meg nekidőltem, miközben ő átnézett a vállam felett a völgyre. Kezdtek felbukkanni az őrtüzek fényei, azok az apró, ragyogó pontok a messzeségben. Hosszú ideig csendben voltunk, miközben egyre mélyebb lett az éjszaka. Nagy csend volt a hegyen; semmit sem hallottam, csak Jamie egyenletes légzését, amelynek minden szippantása drága hang volt.
– Meg foglak keresni – suttogta a fülembe. – Megígérem. Ha kétszáz évnyi purgatóriumot is kell elviselnem, kétszáz évet nélküled… akkor ez lesz a büntetésem, amit a bűneimért érdemlek. Mert hazudtam, öltem és loptam; árulást követtem el és bizalommal éltem vissza. De van egy dolog, aminek ki kell egyensúlyoznia a mérleget. Amikor majd ott állok isten előtt, lesz egy dolog, amit mondhatok, ami az ellentétes oldalt húzza le.
A hangja szinte suttogássá halkult, és a karja szorosabbá vált körülöttem.
– Istenem, te egy ritka teremtést adtál nekem, és istenem! Én jól szerettem őt.

931. oldal, 46. Timor mortis conturbat me

Kapcsolódó szócikkek: Claire Randall · Jamie Fraser
1 hozzászólás
NoemiSmile>!

– Tengeribeteg? – kérdeztem felháborodottan. – A skótok nem lesznek tengeribetegek!
Murtagh ingerült volt. – Akkor lehet, hogy ő egy vörös hajú hottentotta. Csak annyit tudok, hogy zöld, mint egy hal, és kiokádja a belét is.

822-823. oldal