Ciri személy
Cirilla Fiona Elen Riannon, Cintra hercegnője, Calanthe királynő unokája és örököse. Az Oroszlánfiók. A Vaják sorozat egyik főszereplője, akinek sorsa összefonódott Geraltéval.
Idézetek
– De engedd meg, hogy befejezzem a sminkem.
– És kinek fested így ki magad, hm?
– Egy nő a saját közérzete kedvéért emeli ki a szépségét.
– Hmm… Tudod mit? Ma valahogy én is olyan vacakul érzem magam.
..
– Ejj, nézz csak ide rám! Mi az öregördög keserve van a szemhéjadon?
– Jobb közérzet!
93-94. oldal
Ha valaki sötétedés után odalopózott volna a besüppedt zsúptetejű kunyhóhoz, ha belesett volna az ablaktábla résein keresztül, a gyöngén megvilágított szobában látott volna egy fehér szakállú öreget, aki nagy figyelemmel hallgat egy ezüstös hajú lányt, akinek az arcát ronda sebhely torzítja el.
Látott volna egy fekete macskát, amely a lány térdén fekszik, lustán dorombol, simogattatja magát – a szobában randalírozó egerek nagy örömére.
De ezt senki sem láthatta. A besüppedt és mohlepte zsúptetejű kunyhó jól elrejtőzött a ködben, a Pereplut végtelen ingoványában, amelybe senki sem merészkedett be.
– Ez a troll igazából nem olyan rossz, ha megismered.
– Ezt csak azért mondod, mert a barátaid fele ostoba, részeges alak. Kifejlesztettél egyfajta toleranciát. Hacsak nem természetes vonzódás.
– Nincs igazad. A barátaimnak több, mint a fele ostoba, részeges alak.
– […] Na, de úgy illik, hogy bemutatkozzam. Engem Yarpen Zigrinnek hívnak. És téged hogy hívnak, libuska?
— Máshogyan — vakkantott vissza Ciri, és felcsillant a szeme.
A törp felröhögött, és a lányra vigyorgott.
— Ah — hajolt meg színpadiasan. — Bocsánatát kérem. Nem ismertem fel a sötétben. Hát hiszen nem akármiféle libuska ez, hanem nemes kisasszony. Alászolgája. Szabad a kisasszony nevét, már ha nem titok?
— Nem titok. Ciri vagyok.
— Ciri. Aha. És kicsoda a kisasszony?
— Na az — húzta föl Ciri büszkén az orrocskáját —, az már titok.
Yarpen ismét nevetésben tört ki.
– De az ördögbe is, én nem ismerek egy mesét sem. Aludj.
– Ne hazudj. Úgyis ismersz. Amikor kicsi voltál, mi, akkor talán nem mesélt neked senki? Min nevetsz?
– Semmin. Eszembe jutott valami.
– Aha! Látod. Na, akkor mondd el.
– Mit?
– A mesét.
A vaják megint felnevetett, feje alá tette két kezét, és a csillagokat bámulta, ahogy az ágakon túl pislákoltak a fejük felett.– Volt egyszer egy… macska – kezdte. – Egy olyan egyszerű, csíkos egérvadász. És egyszer ez a macska elindult egymagában egy messzi útra a rettenetes, sötét erdőbe. Ment… Ment… Ment…
– Nehogy azt hidd – mormolta Ciri, miközben a férfihoz bújt –, hogy elalszom, mielőtt odaérne.