Cincz Vitéz személy
Idézetek
– Hű, mint a borz, nemes hölgy, és merész, mint… mint az egér – bólintott Lord Drinian. Azt akarta mondani: „mint az oroszlán”, de észrevette, hogy Hős Cincz Vitéz szeme szinte rátapad
36. oldal
– No, ezzel megvolnánk! – sóhajtott fel Peter. – Két kísérő megy Edmunddal. Az óriás lesz az egyik. (…) De ki legyen a másik?
– Hallgass rám! – mondta Trumpkin. – Ha olyasvalakit akarsz, aki már a nézésével is öl, Hős Cincz Vitéz a te egered!
389. oldal (Narnia Krónikái - Sorszámozott Aranykiadás, 2008)
– (…) Szóval, ha a kisasszony nem áll kötélnek, szomorúan bár, de kénytelenek leszünk elvágni a torkotokat. Csak a rend kedvéért. Remélem, nem veszitek zokon.
– Nem látom a fegyvereiteket – sipította Cincz Vitéz –, azok is láthatatlanok?
Alig ejtette ki e szavakat, suhogó hangot hallottak, majd egy dárda csapódott mögöttük remegve a fába.
– Ez például egy dárda – mondta a Vezér Hang.
– Az bizony, főnök, az bizony – helyeseltek a többiek. – Nem is mondhattad volna jobban.
485. oldal (Narnia Krónikái - Sorszámozott Aranykiadás, 2008)
– Nem látom azt az ötven harcost – állapította meg Cincz Vitéz.
– Bizony, bizony – vágta rá a Vezér Hang. – Nem látsz minket. És tudod-e, miért nem? Hát, mert láthatatlanok vagyunk.
– Folytasd csak, főnök, folytasd csak! – biztatta a Többi Hang. – Úgy beszélsz, mintha könyvből olvasnád! Jobb választ nem is kaphattak volna!
483. oldal (Narnia Krónikái - Sorszámozott Aranykiadás, 2008)
– De hát mit akarsz azzal a farkincával? – kérdezte Aslan.
– Uram – válaszolta az állatka. – Farkinca nélkül ehetek, alhatok, föláldozhatom magam a királyomért. Ám a farkinca az egér egyetlen büszkesége, ékessége.
– Néha elgondolkodom azon – sóhajtott az oroszlán –, vajon nem tartjátok-e túl nagyra a büszkeségeteket.
404. oldal (Narnia Krónikái - Sorszámozott Aranykiadás, 2008)
Ha neked csupán az a haszon, hogy degeszre tömöd a hasadat és a bukszádat, akkor beismerem, ennek nincs haszna. Ám ha jól tudom, úti célunk nem a hasznos holmik gyűjtése, hanem a becsület és a kalandok keresése. Itt állunk a legnagyobb kaland kapujában, s ha most visszafordulunk, az mindannyiunk becsületén örök foltot ejt.
233. oldal
