cilinder tárgy
Idézetek
– Henrik Ibsen megszállottja volt a kitüntetéseknek – mondtam.
– Nem létezett olyan érdemrend, amelynek az elnyeréséért ne lett volna hajlandó mélységesen megalázkodni. Az összes lehetséges királynak és kormánynak levelet írt, hogy megkapja őket. Azután azokkal járkált odahaza a nappalijában. Peckesen vonult fel és alá a keskeny mellkasára tűzött kitüntetésekkel. Hehehe. Még egy tükör is volt a cilinderében, abban nézegette magát titokban, amikor a kávézóban ült.
420. oldal
A kalapom cilinder,
Nem holmi csekélység:
Ha fölteszem: magasság,
Ha leveszem: mélység.
36. oldal, Cilinder
Arany János: Mi vagyok én? Önarckép költeményekben
Egy folyóra való víz ömlött ki a cilinderből, úgyhogy a külföldi szavaknak a falakra kellett menekülniük.
38-39. oldal, Második fejezet (Móra, 1994)
A kutya frakkban volt, cilinderét a kezében tartotta, mellette pedig egy fiatal jegesmedve állt, különös, fekete ruhában, bársonnyal bélelt talárban és négyszögletes sapkában, akinek láthatólag rendkívül melege volt.
57. oldal
Pillantásom a szemben lévő falon, ívelt sárgaréz kampón lógó kalapokra vándorol, egy tucatnyi van belőlük legalább: egy afrikai fejdísz rózsaszín és kék szövetből, egy szőrmekalap, amely valódi szőrméből készülhetett, van köztük panamakalap, puhakalap, turbán, cilinder, lovaglókalap, fez, kemény, lapos szalmakalap, és smaragdzöld, fácántollal átszúrt tweedkalap.
Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai 86% Egy vintage bolt körül
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
A kensingtoni házában tartott kalap-buli is óriási volt, még úgy is, hogy Freddie nem tudta eldönteni, melyik kalapot vegye fel. Körülbelül tíz kalapot csináltatott. Az egyik egy óriási cilinder volt, aminek – ha megrántottál egy zsinórt – felpattant a teteje és a kalapból előugrott egy hatalmas pénisz.
83. oldal
Rick Sky: Freddie Mercury élete 75% The Show Must Go On
Vándor letette a cilindert a konyhaajtó mellé, a földre.
– Tessék, itt egy újabb bútordarab! – mondta egy fintor kíséretében, mert nem nagyon értette a birtoklás örömét. Jól érezte magát abban a régi ruhában, melyet születése óta hordott (bár hogy mikor született és hol, azt senki nem tudta), s az egyetlen dolog, amitől sosem vált volna meg, a szájharmonikája volt.
16. oldal, Első fejezet
Muzsika kell a drága népnek,
mert ha kilépnek, sárba lépnek,
s meg kell békülni az állapottal,
kelnek-feküdnek az állatokkal,
egy este kell, s ahogy dukál,
elmélázni a Kék Dunán,
hogy amíg csak tart a zimankó,
perdüljön a valcerre a mankó,
szemed most ne nézze az embert,
varázsolj a kucsmából cilindert,
kastély legyen a téli csárda,
Strauss, meg Offenbach a Dankó!
Öt menet