Cicero Periwinkle személy

Elisabetta Gnone: Az ikrek titka
Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma
Elisabetta Gnone: Grisam kapitány és a szerelem
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!

Idézetek

SophieOswald>!

A házat finom faillat lengte be, de elég volt egy figyelmesebb szippantás a levegőből, hogy kiderüljön, minden helyiség sajátos aromát áraszt: a konyha például alma- és juharillatú volt. A lányok szobájában a kihegyezett ceruzák és epres kakaóvaj illatát lehetett érezni. Cicero úr dolgozószobájának jó könyvszaga volt, a nappalinak konyakaromája, Tomelilla szobájában pedig frissen mosott ruha illata érződött.

18. oldal

Light_House>!

Tomelilla még a korábbinál is jobban felhördült.
– Ki volt az, aki a ti családotokban a neveket adta? – kérdezte. – Egy részeg pók?
– Ne merészelj ilyet mondani, Tomelilla! – harsogta a papa. – Ti talán különb neveket adtok: Gerbera, Sassifraga… Ezek talán szépek?
– No de kedves Cicero, nagy valószínűség szerint a lányod boszorkány lesz, ezért egy virág nevét kell viselnie.
– Annaszaura, mint a nagynéném! – vágott vissza a papa.
Tomelilla néni sem hagyta magát.
– Violacsokka, mint az édesanyánk!
– Eszterulda, mint a nagymama unokahuga!
– Margaréta, mint az unokahúgom nagymamája!
– Fedóra, mint az édesapám ük-nénikéje!
– Violetta, mint a mi ük-üknagymamánk!
– Ofelida, mert szép, mint a húgom!
– Cseresznyécske, mert gömbölyű és pihepuha!
– Szoledad, mert ragyogóan fényes!
– Magnólia, mert finom és világos!
– Vanessza, mert könnyű lesz, mint a pilleszárny!
– Kamilla, mert édes és megnyugtató!
– VANÍLIA! – kiáltott fel abban a pillanatban Dahlia. A két versengő mereven nézte egymást néhány percig, majd miután egyik sem talált benne kivetnivalót, lejjebb eresztették az agyarakat, és helyet adtak a megegyezésnek:
– Ám legyen! – bólintott rá Ciceró. – Akkor Vaníliának fogják hívni!

162-163. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cicero Periwinkle · Dahlia Periwinkle · Lalla Tomelilla
1 hozzászólás
Light_House>!

– Én? Te mit tettél? Az ajtó előtt álltunk: odanyújtom a kezem a papának, hogy elbúcsúzzak tőle, ő pedig magához ránt, és majdnem megcsókol.
– Tyűha! Ez aztán romantikus!
– Ó nem, nem az – közölte Ciceró. – Mert mielőtt hozzáérhettem volna, ő már baromfivá változtatott!
– Az egy sirály volt – pontosított Dahlia. – Az igazság az, hogy nem számítottam rá. Életem első csókja volt, és én … nem tudtam, hogyan kell viselkedni ilyen helyzetben. Elfogott a pánik, ez érthető.
– Jaj, mama! Miután azt mesélted neki, hogy nem vagy boszorkány, sirállyá változtattad?
– Igen – válaszolta Ciceró. – Kénytelen voltam Burdockék kéménye tövében aludni, hogy meg ne fagyjak!

73-74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cicero Periwinkle · Dahlia Periwinkle
Light_House>!

– Egy nap – folytatta Ciceró –, talán ötévesek lehettetek, te lent voltál a tengerparton Felível, ő pedig itthon maradt, már nem is emlékszem, miért. Egyszer csak sírva jött be hozzám a dolgozószobámba, és a karját mutatta. Tele volt piros pöttyökkel.
– Mi történt? – tudakoltam.
– Egy medúza volt!
– Medúza? – kérdeztem vissza. – De hiszen a szobádban voltál!
– Egy pillanattal később te is sírva léptél be a házba. Kinyitottad a dolgozóm ajtaját, és odaszaladtál hozzám, a kis karodat mutatva.
– Papa, papa megcsípett egy medúza! – panaszoltad. Ugyanolyan volt mindkettőtök sérülése. Csakhogy ő ki sem ment a házból.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cicero Periwinkle · Feli
Ingryd >!

[…] azoknak a gyerekeknek, akik beleütik az orrukat mások dolgába, lepotyog az orruk.

146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cicero Periwinkle