Christine Rose személy

Cecelia Ahern: A szerelem kézikönyve

Idézetek

BubbleTea>!

A legszörnyűbb napokra hamarosan úgy fog emlékezni, mint a legboldogabb időszakra, mert felülkerekedett minden nehézségen.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Christine Rose
BubbleTea>!

Az író késztetést érez az írásra, akár van ötlete, akár nincs, akár van számítógépe, akár nincs, akár van tolla és papírja, akár nincs. Ezt a vágyát nem befolyásolja az adott toll márkája vagy színe, sem hogy a kávéjában van-e elég cukor vagy nincs – mindazok a dolgok, amelyek akadályt képeztek ötleteim szabad áramlása előtt, valahányszor leültem írni.

16.-17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Christine Rose
BubbleTea>!

Csak hát a boldogságot hiába hajszoljuk, legfeljebb reménykedhetünk abban, hogy belebotlunk. Ez nem valami matematikai egyenlet, amit le lehet vezetni.

311. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Christine Rose
Luyze P>!

– Miért mondja ezt mindenki? – nevettem, tőlem telhetően felhőtlenül, de már éreztem, ahogyan a mélyről jövő harag kezdi átégetni a mellkasom. Belefáradtam, hogy folyton analizálnak, és úgy kezelnek, mintha kezelésre lenne szükségem. – Jól vagyok.

Kapcsolódó szócikkek: Christine Rose
Luyze P>!

A szerettei szemébe akartam nézni, és úgy elmondani, hogy megtettem mindent, amit tudtam. Az ő fájdalmukat próbáltam enyhíteni vagy a saját bűntudatomat? Miért baj az, ha mindkettőt?

Kapcsolódó szócikkek: Christine Rose
Luyze P>!

    Ezután tanúsított viselkedése őszintén meglepett – saját sokkos állapotom nemkülönben –, mert mindig azt hittem, hogy alaposan utánaolvastam a kérdésnek. Nem felkészületlenül vágtam bele az életváltoztatásba, előre tudtam, hogyan érzünk-érezhetünk majd, ha egyszer úgy döntök, véget vetek a házasságunknak. Készen akartam állni, ha valaha úgy találom, hogy ez a helyes döntés. Nem egy barátom elvált, hosszú éjszakákon át hallgattam őket, mégsem ötlött fel bennem soha, hogy a férjem így kifordul magából – mintha teljes személyiség-átültetésen ment volna át, hogy ezzé a rideg, rosszindulatú, megkeseredett és ellenséges emberré váljék. A lakás – azelőtt a miénk, mostmár az övé; be sem tehetem oda a lábam. A kocsi – azelőtt a miénk, mostmár az övé; nem hajlandó osztozni rajta. Ha rajta múlik, minden mást is megtart, ami azelőtt a miénk volt – még azokat a dolgokat is, amik nem kellenek neki. Szó szerint. Ha lennének kölykeink, azokat is megtartaná, hogy soha többé ne láthassam őket. Egyértelműen nyilatkozott a kávéfőzőről, ragaszkodott az összes csészéhez, kiborította a kenyérpirító elvesztésének gondolata, és óriási hisztit csapott a forraló miatt. Ráhagytam mindent a konyhában, a nappaliban, a hálóban, de még ekkor is követett a vécére, hogy pisilés közben tovább kiabáljon velem. Igyekeztem olyan türelmesen és megértően viselkedni, amennyire lehet. Mindig is jó hallgatóság voltam, odafigyeltem rá, nem értettem viszont a magyarázkodáshoz, és meglepett, hogy ennyire igényelné. Biztosan tudtam, hogy a lelke mélyén ő is ugyanígy gondolkodik a házasságunkról, csak mélyen megsebezte a lelkét, hogy mindez vele történik, ezért elfeledte a pillanatokat, amikor mindketten úgy éreztük, hogy csapdába ejtett bennünket valami, ami kezdettől fogva elhibázott. A harag, mint tudjuk rossz tanácsadó, ő mégis hallgatott rá – ezért vártam a dühroham elmúlását, remélve, hogy egyszer majd őszintén beszélhetünk.    

Kapcsolódó szócikkek: Christine Rose
1 hozzászólás