Christine Hargensen személy
Idézetek
Sue rögtön észrevette Christ, amint belépett: a lány egy hátsó bokszban ücsörgött, míg legújabb fiúja, Billy Nolan a magazinok között turkált, és kiteregette a Popular Mechanics egyik számát. Sue el sem tudta képzelni, hogy a gazdag és népszerû Chris mi a csodát lát Nolanban, aki úgy néz ki zselézett hajával, ezercipzáras fekete bõrdzsekijével és csiricsáré Chevrolet-jével, mint egy fura idõutas az ötvenes évekbõl.
Az autó sötét volt, õsöreg, baljós hangulat áradt belõle: a szélvédõ körben opálos, mintha hályog kelne rajta, az ülések lazák, rögzítetlenek, hátul egymásnak koccantak a guruló sörösüvegek (Chris régebbi barátai Budweisert ittak, Billy és a haverjai Rheingoldot), és a lány lába alig fért el a kenõanyagtól csöpögõ szerszámosláda két oldalán. A különféle gyártmányú szerszámokat Billy feltehetõleg összelopkodta többfelõl. A kocsiban olaj és benzingõz szaga terjengett, a kipufogócsõ robaja szívderítõ harsánysággal hatolt át a vékony padlólapon. A mûszerfal alá függesztett kijelzõkön volt leolvasható az olajnyomás, a fordulatszám és az amperszám. A hátsó kerekeket megemelte, úgyhogy a motorháztetõ az út felé lejtett.
És gyorsan vezetett, természetesen.
„How are you, Chris?”
„Bitchin' good,” Chris said a little too blithely.
Part One: Blood Sport
Billy rávigyorgott, és egyetlen, villámgyors rántással feltépve a cipzárt, szabaddá tette a lány csípőjét.
– Hívod apucit? – dürögött. – He? He? Mindjárt hívod, puncimókus? A nagy ügyész-fütyész apucit? He? Veled is megtettem volna, tudod? Lelocsoltam volna azt a kurva okos kis buksidat. Tudod? He? Disznóvér a disznónak, mi? Bele abba a nagy arcodba, te…
247-248. oldal