Chris Pennington személy
1 hozzászólásIdézetek
Az írás volt az egyetlen, ami egyben tartott. Christ újra élővé és elevenné varázsolhattam, ha csak tünékeny napokra is.
52. oldal
A tűz fényében még hasonlóbbnak tűnt az arcuk. Szerettem elnézni azt a különleges köteléket, amit a biológia karcolt rájuk. Mintha David mozdulatai Chris árnyékai lettek volna, nem tökéletesen ugyanolyanok, csak épp annyira, mint amikor a táncoló lángok vetítenek a falra egy hasonló jelenséget. Kizártam a beszélgetésüket, csak a mélyen duruzsoló, szinte egyforma hangjukat hallgattam.
1977 December
Hevesen dobogó szívvel érkeztem meg a fallsi kórházba december tizennyolcadikán. Sípolt a fülem, ahogy egy meleg kezű nővér a szülészeti váróba kísért. Azt ismételgettem, hogy túl hamar van ahhoz, hogy megszülessen a gyerekem. Mindig január közepét mondtak az orvosok,
– Január tizenegyedikén – ismételtem a nővérnek, képtelen voltam visszafogni a remegést a hangomban.
– Hát, úgy fest, ez a baba inkább december tizennyolcat választotta – mosolygott rám. – Biztos fontos dolga van errefelé. Nem akar lemaradni az idei karácsonyról. Szép hóesést ígérnek.
II. fejezet Chris - 116. oldal
– Nem tudok aludni – mély levegőt vett. – Félek, hogy meghalok, hogy nem ébredek fel reggel. Ez valami betegség, ugye?
Megdöbbentem. Sohasem hallottam még David Penningtontól egyetlen rendes mondatot sem. Kínosan éreztem magam, hogy belehallgattam a beszélgetésbe.
Chris szorosan magához húzta az öccsét. Ekkor kezdtem el kapiskálni, hogy nekik nem számít a középiskola. Az ő életük nem a szurkolólányokról, a különórákról vagy a menő bulikról szól. A két fiú a túlélésért harcolt.
74. oldal
Sokáig az ajtóból néztem őket, ahogy vadul gesztikulálva beszélgetnek egy filmről. Chris mogyoróvajas kenyeret kent, David a kávéját kevergette. Akkor jöttem rá, hogy a két testvér a családomat jelenti. Egyiküket sem akartam elengedni. Legbelül sejtettem, hogy nem kellene mind a kettőjükhöz ilyen erősen ragaszkodom. Azt pedig biztosan tudtam, hogy egyáltalán nem szabadna vonzódnom Davidhez.
281-282. oldal