Chris Pennington személy
1 hozzászólásIdézetek
– Azt hiszem, hogy van, amiért megéri rettegni. Van, amiért érdemes legyőzni a félelmet.
413. oldal
Szeretném szeretni az anyámat, aki végigkínzott egész gyerekkorom alatt.
64. oldal
A karom olyan, mintha megmutatnék minden vereséget, amit életemben elszenvedtem.
131. oldal
– Bezártál – mondtam szárazon.
Chris összerezzent a hangomra, majd rám nézett. Komoly maradt a tekintete akkor is, amikor meglátta a konyakosüveget a kezemben.
– Már négy napja bezárlak.
Csak ennyit mondott, majd lepakolta a táskáját a konyhaasztalra. Az érdektelenségétől egyre hevesebben vert a szívem.
– Rosszul is lehettem volna! Összeesek, aztán meghalok.
– Azon az sem segített volna, ha nyitva van az ajtó.
329. oldal
– De Chris, nem találkoztam Daviddel tizenhárom éves kora óta! Hogy akaszkodhatnék rá a születésnapján?
– Na, pont olyan most is! Csak többet iszik, csajozik és sokkal többet káromkodik.
248. oldal
Chris odakint ült, kémlelte a laptopja képernyőjét. Hiába volt szombat, akkor is dolgozott. Azonnal felém nézett, levette a szemüvegét, majd rám mosolygott.
344. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Jó lenne egyszer normálisnak lenni.
– Az tudod, milyen kurvára unalmas?