Chloe Saunders személy
Idézetek
– Szóval – kezdte Simon –, ezek szerint megint jól kijöttök Derekkel! Mi történt? Bevetette a híres nézését?
– Nézést?
– Tudod te! Amikor úgy néz rád, mint egy megkorbácsolt kutyakölyök, és elszégyelled magad amiért megütötted!
– Aha, vagy úgy! Ezek szerint nálad is működik?
Felhorkant. – Még apán is! Az ember beadja a derekát, nyugtatgatja, és a következő pillanatban már megint a papucsodat rágja!
Felnevettem erre a hasonlatra.
276. oldal, 37. fejezet (Könyvmolyképző, 2012)
– Én aztán nem vagyok vele erőszakos! – előzte meg Dereket a hangja a sarokból.
– Az nem az én bajom, hogy valakinek mondom, hogy csináljon valamit, ő meg megteszi! – folytatta már közelebbről. – Csak nemet kéne mondania! Van nyelve, nem?
Remek! Ennek a srácnak sikerül hülyére vennie olyankor is, mikor azt mondja, hogy nem kéne hagynom, hogy hülyére vegyen!
Rám pillantott. A szívem kétszer hevesebben kezdett dobogni.
– Sok mindenről akarok veled beszélni – megérintette a kézfejemet, és olyan közel hajolt, hogy a leheletét éreztem a hajamon.
– Mi van Rae-vel? – követelte egy hang. Megfordulva láttuk, hogy Derek közelít felénk a pázsiton.
Simon káromkodott. – Mondta már neked valaki, hogy az időzítésed egyszerűen pocsék?
– Ezért nem dobolok! Na, mi is van?
276. oldal
Mi a fenét csinálsz itt, Chloé? Mondtam, hogy majd később kijövünk ide, és megpróbálunk kapcsolatba lépni azzal a szellemmel! A kulcsszó? Ne te, hanem mi! Azzal, hogy itt vagy…
Magasba emeltem a kezem. – Jól van, rajtakaptál! Egyedül osontam ki, azt remélve, hogy senki nem vesz észre. Ezért ordítoztam a nevedet is!
– Azt hittem, szeretnél egyedül…
Egy horkantással elhallgattatott. Nehéz lehetett farkasként mogorván nézni, de neki igen jól ment!
Elővettem a bicskát a kabátzsebemből. – Nem lesz baj! Van fegyverem!
Horkantás. Nem érdekel! Fejrántás. Gyere ide vissza!
Amikor pedig tétováztam, morogni kezdett.
– Úgy látom, a morgás részét már tökéletességre fejlesztetted! Biztos az a rengeteg gyakorlás!
Reszketeg lábakkal próbált felkelni.
Na jó, visszajövök! Csak nem akartam az utadban lenni!
Morgás. Nem vagy! Legalábbis, reméltem, hogy így értette.
–Te értesz engem, ugye? – kérdeztem, ahogy visszatérve leültem a ledobott pulcsijára. – Érted, amit mondok?
Megpróbált bólintani, aztán a fogát vicsorgatta a helyzet kellemetlensége miatt.
– Nem egyszerű, ha nem tud beszélni… az ember, igaz? – vigyorogtam. – mármint neked nem az! Én meg tudnám szokni!
Morogva méltatlankodott, de láttam a megkönnyebbülést a tekintetében, mintha örülne, hogy végre mosolyogni lát.
– Látod, milyen igazam volt? Még mindig te vagy, még farkas alakban is!
Morgás.
– Nem támadt rád hirtelen az irányíthatatlan gyilkolási vágy?
Szemforgatás.
– Na! Te aggódtál emiatt, nem én! – Tartottam egy kis szünetet. – Nincs vacsoraszagom, ugye?
Na, azt a tekintetet, amit ezért kaptam!
– Minden eshetőséget figyelembe veszek!
144. oldal, 20. fejezet (Könyvmolyképző, 2012)
– Jól van!
Hátrapillantott rám, szeme lázasan ragyogott: – Komolyan mondom, Chloé!
– Én is! Igazad van, nem tudjuk, mi fog történni, és nem kockáztathatunk…,amint agyarat és farkat növesztesz, sikítva rohanok a benzinkút felé.
– A sikítós részt kihagyhatod.
– Meglátjuk.
207. oldal, 28. fejezet (Könyvmolyképző, 2011)
Mivel lekéstem a reggeli órákat, a konyhába küldtek segédkezni. Gondolataimba mélyedve terítettem az asztalt, mikor megszólalt egy hang: – Mögötted vagyok!
Megfordulva Dereket láttam.
– Nem győzhetek – mondta. – Olyan ijedős vagy, mint egy kis macska!
– Szóval, szerinted, ha mögém lopakodsz és bejelented magad, az kevésbé fog megrémíteni, mintha meg kocogtatnád a vállam?
– Nem lopakodtam…!
157. oldal, 21. fejezet (Könyvmolyképző, 2011)