Chillip doktor személy

Charles Dickens: Copperfield Dávid
Charles Dickens: David Copperfield I–II.

Idézetek

Lélle P>!

Mikor megmondtam a nevemet, igazán elérzékenyült. Valósággal kezet fogott velem – ami nagyon heves indulatra vallott nála, hiszen a rendes szokása az volt, hogy csak ujja hegyét csúsztatta csípőjétől egy-két hüvelyknyire előre, mint valami lagymatag darabka halat, s arca a legnagyobb riadalmat árulta el, ha valaki meg is szorította. Még most is sietve visszadugta kezét a kabátja zsebébe, mihelyt sikerült kiszabadítania, és szemmel láthatóan megkönnyebbült, hogy épségben kapta vissza.

341. oldal, II. kötet, Ötvenkilencedik fejezet - Visszatérés (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Chillip doktor · Copperfield Dávid · kézfogás
szedmond01>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– És a kicsi? Hogy' van a kis lány? – kérdezte nagynéném élesen.

Chillip úr egy kissé még jobban oldalt lógatta a fejét s úgy nézett nagynénémre, mint valami kedves kis madárka.

– A kis baba, – szólt nagynéném. – Hogy' van a kis baba?

– Nagyságos asszonyom, – felelt Chillip úr, – azt hittem, hogy már tudja. Fiúcska.

A nagynéném egy szót se szólt többet, hanem a kötőszalagoknál fogva fölkapta a kalapját, mintha parittya lett volna, Chillip úr feje felé sújtott vele, azután föltette a saját fejére, kiment a szobából és soha többé nem tért vissza. Eltűnt, mint valami elégűletlen tündér vagy mint ama természetfölötti lények egyike, a kiket én nekem – a néphit szerint – jogom volt látni; és nem tért vissza soha, soha többé.

Kapcsolódó szócikkek: Chillip doktor