Chicago helyszín
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Erre felé laksz?
A szemem sarkából rápillantottam.
– A gyönge társalgási képességed percről percre kiábrándítóbb.
Hangosan a fejét hátravetve felnevetett.
– Szent isten, asszony. Hová valósi vagy? Nem ide.
– Chicagóba. Most érkeztem. A nappalimban még halomban állnak a dobozok.
– Átérzem[…].- Az elmúlt három évben kétszer is költöztem az ország egyik végéből a másikba.
– Hova?
– Ide. Aztán Washingtonba. Aztán megint vissza.
– Politikus vagy? Vagy lobbizó? […]
– Egyik sem- fintorodott el undorral, aztán meghúzta a sörét.-Hogy hívnak?
– Nem érdekes.
– Remek név.
Grimaszt vágtam.
– Így már érthető a költözés. Egy pasi elől menekülsz.
Dühösen rámeredtem. Gyönyörű volt ugyan,de elbizakodott is, még ha igaza is volt.
– És nem keresek másikat. Se egyéjszakás kalandot, se bosszúdugást, semmit sem. Szóval ne pazarold az idődet vagy a pénzed. Biztosan találsz egy helyes nyugati parti lányt, aki boldogan elfogad tőled egy italt.
– Abban meg mi a szórakozás?- hajolt közelebb.
Istenem, még józanul is elvenné az eszemet.
14-15. oldal, 1. fejezet
“You were looking at him pretty hard.”
“He was the lead singer.”
“Of a band. Or did you miss the other people on stage with him?” Logan looked at me as though I’d lost my mind. “Are you really trying to tell me you’re upset I was watching the band?”
“Watching them? No. But I thought you might cry when Viper proposed to Halo.” When Logan realized I was kidding, his eyes narrowed on me. “If it’ll make you feel better, I could dye my hair blond when we get back to Chicago.”
“Don’t you fucking dare.”
“No?”
“Not if you want to sleep in my bed at night.”
I slipped an arm around his waist. “Oh, I definitely want to be there at night. During the day, too.” Logan groaned and grabbed the edges of my leather jacket.
“Good answer.”
“Yeah?”
“Yeah.”
20. Tate
Erről van szó, az egész bolygót lerohanják – de én tudom, hogy a Föld visszavág. Egy februári napon Chicagóban a hőmérséklet 21 fokra emelkedett. Hát ez óriási, sikongattak az emberek. Rövid ujjú ingben mászkált mindenki, a Michigan-tó partja tele volt napozókkal. Imádom ezt az időt, csacsogta egy hölgy az utcán. […]
Mi a csodáért gondoljuk, hogy kitörő örömmel kell fogadnunk a 21 fokos meleget az év leghidegebb havában, Amerika egyik leghidegebb városában? Inkább azonnali cselekvést kellene követelnünk képviselőinktől, és gyors megbüntetését mindazoknak, akik felelősek a klímaváltozásért. Emberek, ez így nincs rendben: valami rettenetesen elromlott. És ha nekem nem hisztek, kérdezzétek meg a halott, fertőzött tehenet, miközben húsa élvezetébe merültök egy első osztályú helyen.
De ne aggódjunk Földanyánkért! Túlélt ő már sokkal nehezebb időket is. Hagyjuk ezt a környezetvédőkre, legyenek nekik álmatlan éjszakáik, nekünk átkozottul sok dolgunk van a pénzcsinálással.
Ah, a pénz. A siker édeskés bűze.
12. oldal
Michael Moore: Hülye fehér ember 74% és egyéb sajnálatos adalékok az amerikai nemzet állapotához
[…] és ahogy akkor gondoltam, örök ideálok miatt, a fikciót mindig jobban szerettem a tényeknél. Mikor leszálltunk Chicagóban, az első dolog, ami megdöbbentett, a világ egyik legnagyobb repülőterének virágágyásában szaladgáló nyúl volt – csak a posztmodernizmus volt képes ilyen szemtelenül összekapcsolni a betont és a bársonyt.
168. oldal, Közjegyzői iroda
Chicagóban annyi a remek épület, hogy kötelességüknek érzik, hogy néhányat időnként lebontsanak, és borzalmas építményeket emeljenek helyükre, hogy értékelni tudjuk a szépet.
Leon úgy rám tapadt Chicagóban, mint egy zsírtól-sörtől dagadt kullancs; nem tudtam hova lenni a csodálkozástól, hogy valaki, akinek a vére egyértelműen félig disznózsír, megérte a hetvenöt évet. A nairobi repülőút jó részét azzal töltöttem, hogy hallgattam a szellentéseit és meglehetősen baljós elméleteit a gyarmatok faji összetételéről. A monológ kellemesebb része a fingás volt; még sosem akartam ennyire fejhallgatót venni repülőúton.
16. oldal
Egyszer Chicagóból Dallasba indultam, s a Braniff Airways megígérte, hogy bevihetem az utasfülkébe a csellót. Azt mondták, ez teljesen szabályos, és örömmel biztosítják helyemet.
A chicagói repülőtéren könnyű szívvel közeledtem a jegypénztár felé. Ezúttal semmit sem kellett elrejtenem. Nem volt szükség ékesszólásra, színjátszásra, vagy arra, hogy különleges elbánást kérjek. Csellómat teljes nyíltsággal vittem, s gentleman-nek éreztem magam, olyan embernek, aki tisztában van jogaival.
– Önök biztosítottak egy helyet számomra – mondtam.
– Természetesen, Mr. Pjatigorszkij – felelte a férfi; nevemet úgy ejtette, mintha ő is Jekatyerinoszlávból jött volna.
Amíg kiállította jegyemet és bőröndömet mérte, körülnéztem, olyan jó érzéssel, mint az utazó, aki élvezi az életet.
– Készen vannak – mondta, és átnyújtott két jegyet. – Ez Gregor Pjatigorszkij, ez Miss Cselló Pjatigorszkij részére – fejenként 47,50.
Megdöbbenve adtam oda a pénzt.
A gép teljesen üres volt. Csellóm a mellettem levő ülést foglalta el. A légikisasszony rákapcsolta a biztonsági övet, és megkért, én is kapcsoljam be a sajátomat. Ő bűbájos volt, én dühös. Ragaszkodtam hozzá, hogy két ebédet hozzanak, a légikisasszonynak kétszer kellett felelnie kérdésemre, és ugyanannyira törődnie csellómmal, mint bármelyik utassal.
216-217. oldal
A chicagói iskolában sok mindent megtanult:
1. Az emberiség története az egyre tébolyodottabb éhínségek története.
2. A művészet egyáltalán nem az, aminek hitte.
3. Az emberek nagyjából mindent megcsinálnak, ami csak elképzelhető. Filigrán faragott portrét a ceruza hegyére. Poliuretánnal bevont kutyaszart. Akkora tájépítészeti alkotásokat, amelyek egy kisebb országnak is elegendők lennének.
4. Ezután télleg másképp gondolkodol a dolgokról, mi?
32. oldal